Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - I. Sas Ede: A Kulpa folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig

80 oldó hatással kitágítja, sőt mechanikai hatásokkal párosulva idővel a Karsztban oly gyakran található földalatti folyosókat és barlangokat létesíti, amelyekben a víz eltűnik és a föld alatt folytatja további útját. Orológiailag az jellemzi a-Karsztot, hogy összefüggő völgyei nincsenek, hanem kisebb kiemelkedésekkel biró fensíkján kisebb terjedelmű katlanszerű száraz mélyedések az ú. n. dolinák sűrűn váltakoznak nagyobb terjedelmű talajhullámokkal és völgyszerű teknőkkel az ú. n. poljekkal. Ez utóbbiak vagy szárazak, vagy a peremhegység lábánál talajtörések mentén 20—40 m átmérőjű tószerű tölcsérforrásokból — forrásponorolcból — a víz előfakad. Több ponor vize egyesül, malmokat hajt és azután megint eltűnik és ismeretlen helyen táplálja a nagyobb folyások medenczéit. Néha a ponorok táplálta vízfolyás a polje majdnem vízszintes fenekébe bevájódván, kis eséssel tovább folyik és végül csak hosszabb út után a teknő más helyén, a tengertől néha csak 10—20 kilométer távolságban, de 400—500 m magasságban aknaszerű elnyelő ponorokban eltűnik (Dreznica, Gacka stb.),' néha pedig az aknaponorok szűk volta miatt a polje fenekén elterülve időszaki tavakat alkotnak (Ivrajnában a Zirknicai-tó, Gackopoljén a Svicatavak). A tenger közelsége mellett ezen nagy magasság világosan mutatja az elrekesztő palás rétegek nagy duzzasztó hatását és a vízerő kihasználására tereli a figyelmet. Ilyen felbukkanó és ismét eltűnő poljevízfolyások a Kulpa vízgyűjtőjében is gyakoriak. Nevezetesebbek a krajnai Karsztban a Feistritz, Reifnitz és Rinnschell, a horvát Karsztban Mali és Veliki Vöde, Jasenak, Dreznica, Dretulje, Dragici. A Dobra-folyó maga is Ogulinnál eltűnik és 5 kilométerrel lejebb ismét előbúvik. A Mreznica is egy darabon a föld alatt folyik. A dolinák a geológusok véleménye szerint többnyire a mész- és dolomitsziklákban oly gyakori barlangok és üregek beomlása folytán keletkeztek, tehát tektonikus eredetűek. De épen úgy keletkezhetnek felületi erosio vagy tisztán chemiai denudaczióból, ami a szénsavas víznek oldó hatásából könnyen magyarázható. A talajhullámok mélyedései — a poljék — többnyire denudaczióból keletkeznek és ha a denudaczióból eredő vagy esetleg tektonikus siilyedés a földalatti Karsztvizek szintjét eléri, ezen vizek többnyire vetődéses réteg mentén feltörő ponorokból felszínre kerülnek. Nálunk a közhitben a Karszt fogalma mindig kopársággal van összekapcsolva. Pedig geológiailag ez nincsen így. A Karsztterületek mind erdőkkel voltak borítva és ezek most is csak ott hiányoznak, ahol kipusztították, mert a letarolt erdők helyein a dús csapadék a vékony erdőtalajt csakhamar elli'ordja és az egyszer kopár Karsztsziklán többé erdő nem keletkezik. Ilyen kopár az istriai és dalmát Karszt és szigetek nagy része, míg a Kulpa gyűjtőjéhez tartozó krajnai és horvátországi Karszt többnyire erdős. Ezen erdős területen a Karsztjelenségek — mint a dolinák, üregek, barlangok, földalatti vízfolyások, ponorok, poljék — épen úgy mutatkoznak, mint a kopár területen, mert megvan az azokat feltételező mészés dolomitszikla és dúsan az ezekre oldólag ható szénsavtartalmú víz; sőt az utóbbi a rothadó erdőtalajon való átszivárgás folytán dúsabb szénsavban és így a Karsztjelenségek előidézése szempontjából hatásosabb, mint a kopár helyeken. Feltűnő jelenség csak az, hogy épen a poljék fenekén, akár szárazak, akár vízfolyásosak, nem keletkeznek erdők.