Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)
4-6. füzet - I. Sas Ede: A Kulpa folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig
A Kulpa-folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig. 12 ezövegábrával és 7 rajzmelléklettel. Irta: Sas Ede. Bevezetés. Geológiai viszonyok. A Kulpa vízgyűjtő területe a Száva-folyó jobb partján terül el és nyugaton az adriai tenger, északon és keleten a Száva, délen pedig az Unna és Sunja gyűjtőjével határos. A terület mai végleges kialakulása az eoczén utáni korban történt. A geológiai második korszak végén a Kárpátok, az Alpok és a Balkán helyén trópusi forró égövi tenger — a geológusok Nummulit tengere — terült el, mely az Atlantitengertől a Csendes-tengerig terjedt. A geológiai III. korban, az eoczénben, ennek helyén emelkedtek fel a föld legfiatalabb és egyben legnagyobb hegységei az Alpok, Kárpátok, Balkán, Kaukázus és Himalája. A régi nagy tenger később több részre oszlott és nem volt melegvizű, hanem subtropikus jellegű. A neogén korszak elején, a mioczénben a nagy magyar alföldet és a szomszédos területet a mediterran tenger borította, mely a mai Földközi-tengertől jóval északabbra húzódott Európa derekán át Ázsiába a Perzsa-öbölig. A mediterran tenger üledéke javarészben agyagos homokos rétegek váltakozásából áll. Találkozik azonban az egykorú partok mentében valódi riff képződmény is, az ú. n. lajtamész. A mioczén kor második felében a Dinari Alpok és a mai tengerpati Velebit, a Nagy- és Kis-Kapela, Zrin és Uszkok hegyek trias- és kréta-korú tömegeikkel való kiemelkedése következtében az Oczeánnal való összefüggés nyugaton megszakadt és olyan kevésbbé sósvízű zártabb tenger keletkezett, mint minő mai napság a Fekete-tenger. Ezen ú. n. szarmata tenger nyugaton a bécsi öbölig és a mai Kulpa völgyét északról és nyugatról övező Uszkok, Kapela, Zrin hegységek lábáig, keleten pedig az Aral-tón túl terjedt. Ezen kor üledékei is javarészben homokos, Horvátországban fehér agyagmárga rétegek; itt sem hiányzik a partok mentén mészkő. A mioczén végén a szarmata tengerek a többi tengerekkel való összefüggése megszűnt és helyén a plioczén kor elején keletkezett a Pontusi-tó, olyan elegyes vizű zárt tó, minő manapság a Kaspi-tó. E tó kiterjedése nagyjábau az volt, mint a szarmata tengeré és a Kárpátok és Alpok övezte egész medenczét borította. A plioczén korban a tó sokat veszített térben és sósságban, míg végül a vízszin fokozatos alászállásával és sósságának teljes megszűnésével apróbb édesvízi medenczékre szakadt. Ezek a levantei édesvízi tavak, melyek legnagyobbja a magyar alföldet és a Kulpa mai völgyének egész délkeleti részét borította, partjai pedig az Uszkok, Petrova Gora és Zrínyi-hegység lábáig értek. ' 7
