Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

87 Az első és a harmadik sorban foglalt vízállások majdnem ezentiméterre megegyeznek egymással. Ha a Berettyón az árhullámot Berettyóújfalutól lejjebb kisérjük, azt látjuk, hogy B.-újfalutól kezdve Darvasig (a torkolattól 2Í-0 bn-re) az árhullám egyes években ellapúi ; az ellapulás mértéke nagyobb abban az esetben, ha áradást megelőzően a hullámtér üres volt és általában legnagyobb nyáron, mert ekkor rendszerint az áradások kevésbbé tartósak, mint tavaszszal és az elpárolgás és elszivárgástól keletkező vesztességek nagyobbak. A darvasi vízállás átlag 30 cm-rel alacsonyabb a b.-újfaluinál és az árhullám csúcsa a 20 4 km utat átlagosan 12 óra alatt teszi meg. A darvasi vízállásra már hatása van a Káliónak is, a mely közvetlenül a csíffi híd alatt ömlik a Berettyóba és másodperczenkint 10—12 m

s vizet hoz, még nagyobb a hatása a Sebes Körösnek illetőleg a Kettős Körösnek, a melyeknek duzzasztása már itt érezhető. A darvasi vízmércze 0 pontja 8556 méterre fekszik az Adria szintje fölött, a Körösök nagyvízszine pedig a Berettyó torkolatánál a 87 20 métert meghaladja és így érthető, hogy a duzzasztás idáig felhat. Ha a Kálló kevés vizet hoz és a Berettyó gyorsan árad, az esetben a Berettyó valósággal elzárja a Kálló útját, sőt visszatorlódik a Kálló medrében és az alsó torkolati szakaszon 4—5 kilométerre zavarosra festi a Kálló vizét. Ilyen esetben tetőzésnél a vízszin a Kálló torkolati szakaszán 7—8 kilométer hosszú szakaszon egészen vízszintes és a Kálló széles és mély hullámtere részben a Berettyó árvízének tározásául szolgál. Ha a Kálló áradása is erős, mini 1915 ápril havában, az esetben maga a Kálló vize tölti meg a töltés közt és a Kálló tiszta vize a Berettyó jobb partján egy kilométer hosszú szakaszon még felismerhető. A midőn a Körösök duzzasztása erős és a Kálló is sok vizet hoz, az ilyen esetben a darvasi vízmérczén az árvíz ugyanazon magasságban (1915 ápril havában 412 cm-ét) tetőzhetik, mint Berettyóújfalunál. A Berettyónál ezideig legnagyobb volt az 1888-ik évi márcziusi árvíz. Ez több helyütt a gátak tetejével szinelt, sőt a vargazugi szakaszon a torkolattól 15—17 kilométerre három km hosszaságban mind a jobb, mind a balparti töltésen is átcsapott, ezenkívül több helyütt (a kismarjai, henczidai és pusztakovácsii határban) olyan magaslatokon is átömlött, a melyeken gátak építését szükségesnek nem tartották. A mint a II. részben említettem, az árvíz több helyen átszakította gátját : így a felső szakaszon a jobb parton a félegyházi határban egy helyütt, a Kösmőn két helyütt, az esztári határban a balparton két helyütt, a középső szakaszon a péterszegi őrház alatt és a b.-újfalui felügyelői lak felett egy-egy helyen, végül a vargazugi szakaszon a jobbparton egy, a balparton két helyen. A jég minden bidnál és minden kanyarulatnál felakadt és így a nagyvízszine valósággal lépcsős volt; a torkolati szakaszon azonban az árvíz nem volt nagy, mert a befogadó nem duzzasztotta vissza a Berettyó vizét, sőt ez valósággal nagy bukással folyt be a Sebes Körösbe. Ma már a Berettyó medrét a torkolattól Pocsajig nagyjában rendeztük, a hullámtéri magaslatok leásásával a nagyvíz lefolyásának akadályait eltávolítottuk, úgy hogy sok helyütt a nagyvízszint is leszállítottuk. Ma már a Berettyó nagyvízhossz-szelvénye nem tünteti fel azokat a duzzasztási púpokat, a melyek még a jégtől mentes 1889-iki áprilisi nagy víznek kevésbbé torzított hossz-szelvényében is szembetűnnek.