Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

CIO mellékfolyó vízszint emelő hatása a főfolyó áradásának nagyobb arányú növekedésével csökken, sőt el is enyészik. Minden mellékfolyásnak legnagyobb a hatása közvetetlen a torkolatnál, úgy hogy az itt beömlő kisebb vízfolyások hatása jobban szembetűnik, mint ettől messzebb beömlő nagyobb vízfolyásoké. A sok apró vízfolyás kiilön-külön alig okoz számbavehető változást, de együttesen már a vízszint jelentékenyen felemelheti. A hatásfok megállapítása czéljából minden esetben ismernünk kellene a főfolyó és a mellékfolyók vízhozományát. Ezekre vonatkozólag azonban elegendő biztos adatunk nincs. A folyók vízhozományát a legtöbb esetben a vízállásokból számítjuk. A befogadó folyók duzzasztó hatását könnyebben kifejezhetjük a vízállások különbségeivel, mint a vízhozományok nagyságával ; az alábbiakban ugyanazért a tetőző vízállásokkal számolunk. A vízállások változására közreható tényezők sokfélék, ugyanazért olyan módszert kell választanunk, amelyben a tényezők számának növelése a megoldás nehézségeit nem fokozza, hanem legfeljebb csak a munkát szaporítja. Bármilyen megbízható, könnyen áttekinthető és kényelmes legyen is a grafikus ábrázoló módszer, ennek nagy hátránya az, hogy két független változóhoz van kötve ós amennyiben a térnek csak három kiterjedését ismerjük, több változó esetén nem csupán a síkbeli, de a térbeli ábrázolás is nehézségekbe ütközik. Az egyes független változók (jelen esetben vízállások) között az összefüggést a legegyszerűbbnek, vagyis linearisnak vesszük fel. Altalánosságban a kis-, középés nagy vizek között az összefüggés nem linearis, de kizárólag a nagyvizek között, szűkebb határok közé szorítva, linearisnak vehető. Ha gyorsan akarunk czélt érni, a legegyszerűbb megoldást kell keresnünk. Minden tapasztalati adat növeli bennünk a természet egységéről és egyszerűségéről megalkotott hitet. Mennél több tényezővel van dolgunk, annál több adatra van szükségünk és pedig olyanokra, amelyek az egyes tényezők hatásait lehetőleg hűen feltárják. A vízállások közötti összefüggések meghatározására a legkisebb négyzetek módszerét használom, amely számító módszer alkalmazását a MérnÖK és Építész Egylet 1909. "évi Közlönyében megjelent tanulmányom során részletesen ismertettem. Ez a módszer hosszadalmas, fáradságos, kényelmesnek éppen nem mondható, de ezzel a módszerrel az összes megbízható adatokat kivétel nélkül a számításba bevonhatjuk és olyan átlagos értékeket határozhatunk meg, amelyeknek eltérései a tényleg észleltektől a lehető legkisebbek. A nehézség itt nem a kijelölt műveletek végrehajtásában, mint inkább a feladat .helyes megfogalmazásában rejlik. A legegyszerűbb esetekben azonban rövidebb úton is meghatározhatjuk az összefüggéseket. A Berettyónál a legegyszerűbb eset az, hogy csupán a folyó árad, de a Margitta alatt beömlő mellékpatakok nem áradnak. Ez az egyszerű eset egészen kivételes, mert csak akkor állhat elő, ha a lecsapódás csak a Margitta felett eső vízgyűjtőre terjed ki. Erre. is van néhány példánk, így az 1900. évi májusi árvíz, amely Margitta felett a lüki patak völgyét elárasztó felhőszakadásból keletkeeett. Az árhullám Margittán 1900 május 8-án éjjel 12 órakor 228 cwi-nél (eddig észlelt legnagyobb magasságban) tetőzött, de lefelé haladtában ellapult, úgy hogy Pocsajnál 6*