Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

változott az egyes szakaszokon a folyó keresztszelvénye. A Kettős Körös hullámterét 1880—1883-ban bővítették ki 120 méterről 300 méterre, a Hármas Körösön pedig az átvágások mentén, különösen a 18/a, 21, 23, 38—39 átvágások mentén, . nemkülönben a tiszai torkolat közelében a párhuzamos gátakkal nagy kiterjedésű területeket rekesztettek ki a folyó hullámteréből, helyenkint pedig a gátakat is kijebb helyezték, egymástól 600 méterre. A Sebes Körös Sárrétjén a védgátakat 1884-ben elkészítették és így évről-évre változott, illetőleg kisebbedett a tározó terület. Másrészről azonban az átvágásokat lassankint anyamederré fejlesztették és a hullámtéri magaslatokat leásták és a folyó vízvezető képességét lényegesen fokozták. A folyó felső szakaszain, ahol nagy volt az esés, mesterséges fejlesztésre nem is volt szükség, mert mindezt elvégezte a folyó eleven ereje és pedig több helyen nagyobb arányban, mint az alsó szakaszon a mesterséges beavatkozással és a kotrásokkal. A folyó egyensúlyi helyzete kisebb-nagyobb mértékben évről-évre változott és ez megnyilvánult a folyónak nemcsak nagy vízállásában, hanem kis vízállásaiban és egész vízjárásában. Sok helyen éppen az elsőrendű vízmérczék szakaszán partfalak építésével, a hidak átalakításával stb. lényegesen megváltozott a helyzet. A nagyvizek összehasonlításánál tehát kutatnunk kell, hogy az évről-évre mutatkozó különbségeket mennyiben idézte elő a meteorologiai helyzet változása és mennyiben a folyó medrének és vízlevezető képességének gyarapodása. A Körösök és a Berettyó kisvizei. A folyó medrének mélyülését még legjobban feltünteti a kisvízszinének sülyedése. Míg a folyó nagvvizei legnagyobb részben emelkedtek jés csak a nagyesésű, de rövid hosszúságú felső szakaszokon csökkentek, addig a folyók kisvízszintje csaknem a folyók egész hosszúságában eülyedt. Az alábbi kimutatásból látjuk, hogy a Körösökön és a Berettyón általában az 1904. és 1911. évi vízállások a legkisebbek és hogy általában a folyók kisvízszintje a mérczék 0 pontjául választott 1888-iki kisvízszine alá sülyedt. Szabályozás előtt már a Körösökön és a Berettyón az 1855-ik évi kisvízszinét meghatározták és megjelölték. Amint a kisvízszine lényegesen változott, a mérczék 0 pontját megváltoztatták; 1888 óta azonban gondosan őrködnek, hogy a 0 pont helyzete változás alá ne essék. Hogy a régi kisvízi adatokat összehasonlíthassuk, azokat épen úgy mint a nagyvizieknél, az újabb állandó jellegű 0 pontra kellett' vonatkoztatnunk. Az így összeállított adatokból láthatjuk, hogy a kisvízszin az 1855-ikihez képest sülyedt és pedig Csongrádon 265 cm-rel, Kunszentmártonban 152 cm-rel, Szarvason 152 cm-rel, Gyomán 189 cm-rel, Békésen 112 cm-rel, Nagyzerénden 45 cm-rel, Kisjenőn 110 cm-rel, Borosjenón 166 cm-rel, Körösszakálon 45 cm-rel, Nagyváradon 108 cm-rel, Berettyóújfalun 97 cm-rel, Talpason 270 cm-rel. Legnagyobb a kisvízszin sülyedése a torkolatnál Csongrádon és a Fekete Körös felső szakaszán Talpason. Tenkén egy adat szerint a kisvízszin sülyedés még nagyobb volna (368 m) : ezt az értéket azonban teljesen megbízhatónak nem fogadhatjuk el, mert Tenkén 1855-ben a kisvízszint állandó jellel nem határozták meg, illetőleg az ideiglenes jelt nem őrizték meg. Kizárólagosan a régi és új lejtméretezési adatokból teljesen pontos értékeket azért nem kaphatunk, mert a lejtméretezések nem egyenlő pontosságúak és a régi lábakban és vonásokban megadott lejtméretezések átszámításánál igen gyakoriak a hibák. 4*