Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

Í5 azonban állandó nagyobb tömegű talajvíz nem táplálja, de árvíznél főleg azokon a szakaszokon, a hol a töltések nagyobb víznyomásnak vannak kitéve, és az a talaj vízáteresztő, az árvíz tömegének egy része a talaj likacsait megtölti és a gátak alatt is elszivárog. Nyáron a folyóvíz is párolog, így a nyári elpárolgás és a nagyobb mértékű elszivárgás következtében a nyári árhullámok lefelé haladtukban jobban

1 megfogyatkoznak, mint a tavaszi árhullámok. A Berettyó 1913 július havában В.-Újfalunál 416 cm, Darvason a Kálló torkolatánál 380 cm, Szeghalmon 481 cm-nél kulminált; 1915 április havában pedig B.-Újfalunál 412cm, Darvason 412, Szeghalmon 492 cm vízállásnál. A Darvason észlelt 32 cm vízszinkülönbségnek négyméteres vízállásnál már a Berettyónál másodperczenkint 30—35 m

s vízemésztés felel meg. A Kálló 1915-ben másodperczenkint csak 3 m

3-rel hozott többet mint 1913-ban. Berettyóújfaluban 1915-ben a négymétert meghaladó vízállás csak 7 órával- tartott hosszabb ideig (1915-ben 27 óráig, 1913-ban 20 óráig), a Körös duzzasztása a szeghalmi szakaszon csak 11 cm-rel volt nagyobb és így a vízszínkülönbségnek egyrésze onnan ered, hogy nyáron lefelé haladtában az árvíz tömege jobban megfogyatkozik, mint télen. Az 19l3-ik júliusi árhullám azért tetőzött Darvason 32 cm-rel alacsonyabb szinten mert Berettyó-Újfalú és Darvas között a tetőzést 24 órával megelőzőleg a Berettyó és a Kálló hullámtere üres volt, a Berettyó árvízének egy része a Kálló hullámterén is tározódott, míg 1915 áprilisban mind a két hullámtér telve volt és a Kálló is szaporította a Berettyó vízhozományát. A nyári árhullám ellapulása észlelhető volt a Tiszán is, a hol Csongrádon és Szegeden 1913. július havában az árvíz 30—40 cm-relkisebb vízállásnál tetőzött, mint a hogyan a tavaszi árhullámok magasságától megállapított összefüggés alapján várható volt. Az árvíz tarozása. Ha elpárolgáfi és elszivárgás következtében az árhullám víztömege meg nem fogyatkoznék, úgy az alsó vízmérczén bizonyos idő alatt éppen annyi víz folynék el, mint a mennyi rövidebb idő alatt a felső vízmérczén elfolyt. Rendszerint azt látjuk, hogy a folyó felsőnagyesésű szakaszán az árhullám rövid idő alatt keresztülhalad, az alsó szakaszon azonban az áradás és ezt követő apadás hosszabb ideig tartó jelenség. A víz ugyanis nemcsak keresztülfolyik a folyó keresztszelvényén, hanem víztömegének egy részével megtölti a medret és a hullámteret. Az áradás első felében tehát az árhullám vízmennyisége abban az arányban csökken, a mily irányban a meder és hullámtér vizzel megtelik. Apadás idején pedig a hullámtérről újból a mederbe tér vissza a víz. A tarozás tulajdonképen nem csökkenti a lefolyó víz mennyiségét, hanem csak az áradás elnyújtásával a másodperczenkinti vízemesztésre van hatással. Az áradás tartama alul annyival lesz hosszabb, amennyi idő szükséges a folyó két pontja közé eső meder és hullámtér megtelésére és kiürülésére. Minden árhullámnál a mozgási energia (vízmennyiség és esés) az árhullám elején van felhalmozva, minden árhullám eleje előre siet, a vége pedig megkésik és így az árhullám a folyón lefelé haladtában ellapul. A tározás és az árhullám ellapulása következtében az egyes folyók felső szakaszain a tetőzésnél megmért vízhozományok összege még az esetben sem folyhatnék keresztül, ha a felső szakaszról az árhullámok mind egyidőben érkéz-