Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

13 koknak vízgyűjtőjéről lefolyó víz mennyisége A»i

s-kint és másodpercenkint jóval meghaladja az egészre kimutatott '238 litert, sőt elérheti az 1000 litert is. A mi a Sebes Körös mellékpatakjaira érvényes, ugyanaz áll a Fekete és a Fehér Körös mellékpatakjaira, különösen a Bélre és a déznai úgynevezett Sebes patakra. A Bél. Megyes és grossi pataknak vízgyűjtője a Tőz hegyvidéki része nélkül 322 4 km

2; maximális vízhozama 126 wi

3, vagyis km

3 és másodperczenkint 390 liter. A Bél felső vízgyűjtője magasan fekszik és nagy esésű, az erős záporok vize erről gyorsan lefolyik. A Bél patak vízgyűjtőjét tehát nem lehet egy sorba helyezni a Fekete Körös nagy vízgyűjtőjével és a csermő-feketetói csatorna gyűjtőjével, a melyekről km

4 és másodperczenkint a lefolyó víz mennyisége 180—200 liter. A felfogó csatorna vízgyűjtőjének vízválasztója az Adria felett 250—450 m magas gerinczen, illetőleg dombháton vonul végig, míg a Bél pataké egy helyen az 1100 m magas hegyormot is eléri. A síkságon viszont nagy kiterjedésű vidékek vannak, a melyekről aránylag kevés víz folyik le. A Kálló 1103-75 km* vízgyűjtő területének nagyobbrésze már a nyírségi homokdombokról gyűjti össze a vizeket, mind a mellett is a Kálló maximális vízhozománya sem 1913-ban, sem 1915-ben a bakonszegi szakaszon nem haladta meg all m

i-t és így km

2-xő\ másodperczenkint 10 liternél is kevesebb folyt le. A Kallóba torkolló alsó nyirvízszabályozó társulat csatornáinak hosszasága a 762 kilométert meghaladja. Aránylag kevés vízzel szaporítja a folyók vízhozományát az Ér és a Hortobágy, minthogy ezek vizei még nincsenek szabályozva és áradás kezdetén igen ' nagy területet öntenek el. Az 1915-iki belvizes esztendő után a legtöbb körösi társulat újból meghatározta a levezetendő belvíz mennyiségét. A síkföldi csatornákon a levezetendő belvízmennyiséget előbb hektáronkint és másodperczenkint átlagosan 0-00015 m

8-nek vették fel; ezt a mennyiséget az újabb tapasztalatok alapján 0-00025 wi

3-re emelték. Nagyobb kiterjedésű, teljesen síkfekvésű és jól megmunkált és a vizet jól áteresztő talajról hektár és másodperczenkint O-OOOtO m

s vízmennyiség is megfelelő. mihelyt azonban a talaj kötöttebb, esése kilométerenkint a 30 cm-1 meghaladja és a vízgyűjtő' közelebb fekszik a több csapadékkal öntözött domb és hegyvidékhez, az esetben 0-00025 m

3 sem elegendő, hanem a viszonyoknak megfelelően ennek kétszeresét, sőt háromszorosát kell felvennünk. A Hortobágy szabályozására újabban kidolgozott tervekben a hektáronkint és másodperczenkint levezetendő vízmennyiséget a kötöttebb területeken O'OOOl835 m

3-ről 0 0002752 m

8-re, a jobb minőségű és helyenkint homokos keleti részen pedig 0.000145 m

3-ről 0-0001835 m

3-re emelték fel. A lefolyási arányszám. Ha azt keressük, hogy a lehulló csapadéknak hányad része folyik le, úgy ugyanazon folyónál is az eső intenzitása, a talaj telítettsége és a hőmérséklet és az elpárolgás különböző foka szerint más-más értékeket fogunk találni. Maga ez a lefolyási tényező azonban, mint az árvizekről szóló tanulmányomban kifejtettem, lényegesen függ a talaj esésétől. Ugyanerre az eredményre jutott a vízrajzi osztály is 1916-ban kéziratban közzétett Körös tanulmányában. Hajós Sámuel is úgy találta, hogy a deczember 1-től április végéig leesett s a folyók alsó mérczéin ugyanazon idő alatt lefolyt víztömegek között az összefüggést a völgy esése és a völgy átlagos szélessége adja meg. A nagyobb -esésű