Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)
4-6. füzet - IX. Apró közlemények
352' A zsilipfalak tetején, a hézagok kétoldalán sárgaréz gombokat helyeztünk el, amelyek segélyével a hézag változásait észlelni lehetett. A zsilip elkészülte utáni első időben a hézag nagysága és a hőmérséklet változásai között rendes törvényszerűséget megállapítani nem lehetett. Ennek oka, hogy télen a falazat felső részének nedves volta és az azáltal okozott dagadás befolyásolhatta az összehúzódást, nyáron, száraz meleg időben viszont a zsugorodás ellensúlyozhatta a tágulás okozta mozgást. A begaszentmihályi hajózó zsilip elkészülte után több mint egy esztendeig üzemen kívül volt. A falak mintegy 4 méterre állottak ki a vízből. A fal tetején a hézagoknak nyáron mintegy 4—5 mm-rel kellett volna keskenyebbnek lenniök, mint télen. Ilyen rendszeres mozgást azonban nem észlelhettünk. Ha, e hézagoknál majdan a hőváltozásokkal kapcsolatos ingadozások létezését megállapítják, akkor abból arra lehet következtetni, hogy a betonnak a dagadásra és zsugorodásra való képessége csökkent, vagy megszűnt. A czementet és a betont mint hydraulikus építő anyagot eleinte főképen vízi építkezéseknél és mélyépítő munkáknál használták. Alkalmazása fokozatosan terjedt el a magas építkezésben, míg végre a vassal együtt való alkalmazásában, a vasbetonban olyan építőanyagot nyertünk, amely nagy átalakulást, úgyszólván forradalmat okozott az építkezésekben és az építési lehetőségeknek új, tág teret nyitott. A czement és a beton, mint a fönt elmondottakból is kitűnik, még ma is a vízi építkezéseknél van legjobban helyén. A magas építkezésben káros tulajdonságai jelentkeztek. Hibáznék azonban az, aki e jelenségek következtében a vasbeton alkalmazását meg akarná szorítani. Az ilyen álláspont épen olyan káros lenne, mint aminő azoké, akik a vasbetonépítmények fentartás nélkül való örökéletűségét hirdetik, mert ezzel csak azt érik el, hogy egyes vasbetonműépítményeket néhány évtized multán ki kell majd cserélni. Mint minden építményt, a vasbetonmúveket is fönn kell tartani ; és lia erre kellő súlyt fektetnék, mihamar meg is fogják találni a módját annak, miként kell a zsugorodás okozta hasadások keletkezését elhárítani, vagy pedig az ilyen repedéseket kitölteni, elzárni és a vasbetétek rozsdásodását megakadályozni. 1. A Malter melletti völgyzárógát. E völgyzárógát a Veres-Weiszeritz völgyében épült Dippoldiswalde város (Szászország) közelében. Egy részét alkotja ama víziműveknek, melyeket a Weiszeritz vízgyűjtőjébe terveztek víztározás czéljából. A Weiszeritz vízgyűjtője 383 km 2, mely összegeződött a Vad-Weiszeritz 162, a Veres-Weiszeritz 155 és az Egyesített-Weiszeritz 66 Ьм 3-е s területeiből. A Vad- és Veres-Weiszeritz a szász Érczhegységben erednek. Esésük megfelel a helyiviszonyoknak, de nagy mértékben változik a mpkénti vízhozományuk. Egyesülésük után az u. n. Egyesített-Weiszeritzben, a drezda-plaueni * APRÓ KÖZLEMÉNYEK.
