Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - VIII. Maurer Gyula: A beton zsugorodása és annak hatása a beton és vasbeton építményekre

349' Hibát követ el az, aki a beton és vasbeton építmények fenntartását elmulasztja. S Perkuhn vizsgálatai remélhetőleg siettetni fogják annak a kérdésnek a megoldását, miként kell a betonépítményeket gazdaságosan fenntartani, vasbetétjeiket a rozsdásodástól megóvni. A beton zsugorodásának jelentősége vízi építménynél. A vízi építmények állandóan víz alatt levő részeinél zsugorodás nincs, ellenkezőleg, dagadás áll elő. A csupán időnként víz alá kerülő részeknél sem lesz a zsugorodás nagymérvű, annál kevésbbé, mivel a vízi építmények rendesen nedves talajjal vannak érintkezésben. Éppen ezért mélyen fekvő belvízlevezető csöveknél a beton zsugorodására általában nem kell figyelemmel lenni ; a duzzasztóművek és hajózó zsilipek alapjainál sem. Ez alapok hőmérsékletének ingadozása is oly csekély, hogy ezeknél terjeszkedő hézagra nincs szükség. S ezért e művek alapjait rendszerint csak akkor osztjuk meg, ha különböző mérvű ülepedésre kell számítanunk. Hézagot azonban akkor sem készítünk. A megosztást a közbetett aszfaltlemez, vagy a szádfalak végezhetik, mert ezek mentén a betontömegek relative elmozdulhatnak. A Bega legfelső VI. számú duzzasztó-műve három igen különböző nyílással, úgymint egy l-6 m-es, egy 15Ю m-es és egy 5-0 m-es nyílással bír. Az 5'0 m-es nyílás Stoney táblával, a 15 m-es nyílás egy csővel, csőgáttal zárható el. Az alapok terhelése is igen különböző, azért az alap szádfalakkal 5 részre lett osztva. Az elválasztó szádfalak ugyan a beton felszíne alatti mélységben vágattak le, de a szádfal fölötti rést csak akkor töltötték ki betonnal, amikor az építmény teljesen elkészült s a különbözőképen terhelt alapok ülepedése is jórészt végbement. E duzzasztó-műnél a víz erejének megtörésére utóágyazatul egy 20 m hosszú és 27 m széles, 1*0 m vastag betonlap készült. A szárazra kitett ilyen nagy betonlap részekre szakadna s idővel a fenékig hatoló rések képződnének. Ily réseken keresztül a fenék homokja kimosható lenne; azonban e betonlapnál ily rések képződésétől tartani nem kell. Sőt ellenkezőleg, az esetleges egyenlőtlen ülepedés folytán keletkezett repedés is zárul a beton dagadása következtében. A Bega écskai hajózó zsilipének alapja egységes betontest gyanánt készült. A zsilip felső fője alatt a talaj iszap és agyagrétegekből állott, az alsó fő altalaja ellenben folyós homok volt, amelyet azonban a forrásozás föllazított. A két fő ennek következtében több cm-rel ülepedett, mig az aránylag könnyebb súlyú és jobb altalajon nyugvó kamara csak 10—15 mm-re ülepedett. A fők ülepedése következtében a tengelyre merőlegesen űnom repedések jelentkeztek, amelyeken kevés víz is szivárgott. Ugyanis az alapbeton 2 cm vastag, tömör, csiszolt habarcsréteggel volt lefödve s a betontest lazább tömegén átszivárgó víz csakis itt kerülhetett fölszinre. Az átszivárgó víz csekély voltából, valamint abból, hogy bár az altalaj rendkívül finom homokból állott, az átszivárgó vízben a homoknak még nyomait sem találtuk, arra következtettünk, hogy a repedés alul zárt. Ezért nem is öntöttük ki e repedéseket, hiszen statikai szempontból a zsilip tengelyére merőleges repedésnek jelentősége nem volt. Ma már tudjuk, hogy az alap e repedései a beton alsó, nedves rétegeinek dagadása következtében nem nyiltak meg az alap egész vastagságában. Az is valószínű, hogy az alap vízzel való állandó elborítása után a beton és különösen a