Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - III. Surányi János: Arad sz. kir. város szennyvízszűrőtelepének 13 évi (1901-1913) gazdasági üzemstatisztikája

308' A mohar mint főnövény a telep történetének első időszakában 10 éven át termeltetett átlag 1-9 kat. holdon. Adott egy kat. holdon 32 q szénatermést, melynek 1 q-ja 3-18 K-val értékesült. Jövedelmezősége egyébként kat. holdankinti 1810 К átlagos tisztajövedelem mellett elég gyönge volt, de hiszen a mohartermelést csakis kisegítő, vagy alkalmi kulturának kell tekinteni e telepen, a melylyel esetleges kedvezőtlen körülmények között mégis bizonyos hasznosítás érhető el. A mohar tehát szintén nem rendszeresen, hanem csak akkor termeltetett, ha száraz évben előreláthatóan az illető táblára víz úgysem jutott volna. Az volt ugyanis a törekvés mindig, hogy a lehetőség szerint egy tábla se maradjon üresen, bevetetlenül és pedig azon tapasztalat miatt, hogy az olyan táblán, a melyben bizonyos kultura űzetett, a termény letakarítása mindig jobban szűrtek és több víz elhelyezését tették lehetővé, mint olyanok, a mefyek ugarnak hagyattak. Hasoplóan a moharhoz nem növénye a nehéz, hideg kötött talajoknak a köles sem, amely szintén csak mint kisegítő növény — szárazságban — termeltetett az aradi telepen 2 esetben, de ekkor sem mint főnövény, hanem kettős termelésben. Kettős termelés. A szennyvízszűrő telepi növénytermeléssel kapcsolatban önként felmerülhet az az előzetes feltevés, hogy tekintettel a talajnak amúgy is kiaknázhatatlan bujaságára, azonkívül a szűrőképesség szempontjából fon to | legintenzívebb kultiválásának szükségességére, a hasznosítás sűlya a kettős termelésre helyezendő. Ugyanezt az elvet kívántuk követni az aradi telepen is, megvalósítottuk azt olyan mértékben, amennyire a körülmények engedték. Kettős termelés a 13 év mindegyikében folyt a telepen 1-től 11 kat. holdig terjedő területen, a 13 év átlagában pedig 4'8 kat. holdon. A kettős termelésnek a határon túl való kiterjesztését a telepen nem engedte meg az a körülmény, hogy kevés kivétellel nyáron is üresen kellett hagyni néhány táblát szűrőmedenczének azért, hogy abban az esetben, ha tartósabb esőzés alkalmával, vagy mikor egy nagyobb zápor után a bevetett táblákat a növényzet megkárosítása nélkül öntözni nem lehet, legyen hova elhelyezni a fölös vizet. A szűrésre szolgáló táblák azonban nem használhatók folytonosan erre a czélra, mert tapasztalás szerint kb. 8—10 napi elárasztás után, ha az időközökben, azaz felváltva is történik, annyira eltömődnek, hogy a víz nem képes a talajba hatolni, hanem megáll rajta. Ezért a tartalékmedenczéket időről-időre változtatni kellett, ami által a míveleti terület csökkent és ezzel kapcsolatban a kettős termeléssel való intenzivebb kihasználása a telepnek természetszerűen bizonyos mértékben háttérbe szorult. Ez volt a helyzet a telep tárgyalt korszakának első és utolsó éveiben ; egyidőben pedig, mikor a telep megnagyobbíttatott, megint azért nem lehetett erőltetni a kettős termelést, mert nyáron át hiányzott a termések biztosítására szükséges kellő mennyiségű öntöző víz. Ekkor iktattatott be a termelésbe a szárazsággal megküzdő mohar is. A kettős termelés tehát mindig csak olyan mértékben volt kiterjeszthető, amennyire azt a víz elhelyezése lehetővé tette. Más szavakkal ismételve a fentebb elmondottakat: nedvesebb években, mikor a növényzet a vizet mind nem vehette fel, egyes táblákat tartalókmedenczéknek kellett hagyni, ezekre tehát másodtermény nem kerülhetett, viszont ha a tél és tavasz volt nagyon nedves, tavaszszal az első vetés maradt el, mert a táblák csak nyáron, kellő kiszáradásuk után voltak csak bevethetők.