Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - II. Hajagos Imre: Árvédelmi tapasztalatok

274' ben is csak a külvízszín emelkedésével fokozódik. Hasonlóan viselkedik az erősen kavicsos vagy tőzeges töltés is. Természetesen, ha a töltés homok vagy turfás rétege csak egy elkülönült sávot alkot, akkor a gátszivárgás helye is a homok vagy tőzegréteg fekvésétől függ és így a gátszivárgás a töltéslábazat átnedvesedése nélkül is megjelenhetik. Jó anyagú, kellőkép megülepedett, árvizet már többször látott töltésnél gátszivárgás többnyire csak akkor mutatkozik, ha a töltés méretei gyengék. Miután nincs oly földfeltöltés, melyben kisebb-nagyobb hézagok, repedések ne keletkeznének, még pedig annál nagyobb számban, minél tovább volt száraz állapotban, a töltésméreteknek olyanoknak kell lenniök, hogy a bekövetkezhető maximális víznyomásnál fellépő szivárgások útjába eső ellenállások összege a külvíz nyomását már magában a töltéstestben ellensúlyozzák. Ezt czélozza a töltés padkázása. Ha azonban a töltés anyaga nagyon is kötött anyag, akkor abban oly sok repedés támadhat, hogy a szivárgás tüneménye a megfelelő töltésmóretek daczára is sokszor előfordul. Főleg régi, részben közerővel épült töltéseknél gyakori eset, hogy a töltéstest alapjában maradt növényzet, illetőleg annak elkorhadt rétege a szivárgó víznek mindenkori utat biztosít. Ilyenkor alig hogy a víz a töltéslábához ért, már a szivárgás is csakhamar mutatkozik. Új töltésekben az első nagyobb árvíznél a szivárgások igen gyakoriak ; főleg ott, ahol a töltés nem kordé- vagy kocsimunkával, hanem talicskázással készült; miután pedig az átnedvesedett rétegek a saját és a reájuk nehezedő felsőbb rétegek súlyai alatt összenyomódnak : az új töltés erősen megülepedik. Az ülepedés mérvéhez képest bekövetkezett térfogatváltozást a töltés többi részének kisebb-nagyobb deformálódása követi. Az alakváltozás nyomán pedig nagyszámú, főleg hosszirányú repedések lépnek fel. Keresztirányban hasadások rendszerint csak ott mutatkoznak, hol a töltés anyaga lényegesebben változik. Újonnan erősített vagy fejelt töltéseknél a szivárgás útja többnyire a régi töltés határvonalát követi és a fellépni szokott repedések részben az új földmunka ülepedése, részben annak csuszamlásai folytán állanak elő. A sokszor elég jelentékeny mérvű földcsuszamlások főleg a mentett oldalra tolt töltésemeléseknél gyakoriak és bizonyára elég nyugtalanítóan hatnak. A töltésmagasítást tehát, ha csak lehetséges mindig akkép hajtsuk végre, hogy a magasbítással kapcsolatos rézsüborítás a töltés víz felőli oldalára essék. Még pedig annál inkább, mert a mentett oldalt borító friss földréteg a tulaj donképeni védelmet szolgáló régi töltéstest viselkedését, az abban netán föllépő bajok előjeleit is eltakarja. A töltésszivárgásokra való tekintettel aligha mondható helyesnek a töltésemeléseknél követni szokott az az eljárás, hogy a gyeprétegétől megtisztított régi töltésrézsűt az új földanyag felhordása előtt rendszeres fogazás, lépcsőzés helyett egyszerűen felszántják. Míg ugyanis a szabályszerű fogazás által az új borítóréteg megcsúszása ellen a lehetőségig védekeztünk, a felhordandó földanyagot pedig kellő tömörítéssel építhetjük be : addig a szántás által felhányt rögök a régi és új földmunka közötti kapcsolatot nemhogy elősegítenék, hanem inkább megakadályozzák; tehát valósággal mesterségesen készítünk egy laza réteget anélkül, hogy az új borítás megcsúszása ellen számbavehető biztosítást nyernénk. Hasonlóképen új töltések építésénél felesleges a gyep ós humus eltá-