Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

2-3. füzet - I. Lampl Hugó: A vasszádfalak

litt; A szádpallók emiatt való előrediilósét alábbi berendezésekkel ós intézkedésekkel lehet megakadályozni, illetőleg megszüntetni. Arra, hogy a pallók függőleges helyzetüket megtartsák, illetőleg mérsékelt elferdülés esetén a további pallók ismét függőlegesen legyenek leverhetök, legjobban bevált az a módszer, hogy a leverendő szádpallókat a felső végükön — legalkalmasabb erre a verősapka karikája — drótkötéllel megkötjük és a drótkötelet a leverés alatt csörlővel erősen megfeszítve tartjuk és ezáltal a pallót mintegy visszahúzzuk (1. 5o. sz. rajzot). Ugyanezt csigasorral is elérhetjük, amikor a már levert szádfal hátrább levő szádpallójához erősítjük a csigasor egyik véerősített kötélbe vagy lánczba gét, a másikat pedig a leverendő palló végére akasztjuk (1. 10. sz. képet). Túlhosszú szádpallókat csak mérsékelt erővel szabad húzni, mert könnyen megtörténhetik, hogy a palló az ütés alatt kibicsaklik. A kezdésnél ajánlatos az előre diilésre számítva az első pallópárt ellenkező oldalra dült helyzetben beállítva leverni. Ha az elörediilés már oly nagymértékű, hogy az elferdiilést előidéző okok megszüntetését czélzó fenti ellenintézkedésekkel nem lehet a ferdeséget kiküszöbölni, akkor csak ék alakú, alul szélesebb pallók leverésével segíthetünk. Mérsékelt előredülésnél néha kielégítő eredményt érünk el azáltal, hogy a leverendő szádpallópár alsó végén az Hleszkedő hézagba feszítő vaséket, a felső végébe pedig szűkítő éket verünk és ilyen módon állítunk elő ékalakú pallópárt 54. rajz. (1. 54. sz. rajzot). Ezt azonban csak Larssen-reniszerű pallóknál tehetjük, ahol a kapcsolószerkezetnek játéka elég nagy ahhoz, hogy ilyen módon 4—5 mm szélességű különbséget lehet két-két pallónál előállítani. i 53. sz. rajz.