Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

2-3. füzet - I. Lampl Hugó: A vasszádfalak

, 185. I kossal 1-70 m ejtőmagasság mellett több mint kétszer annyi energiára szükség ugyanolyan pallónak egyenlő mélységre való leveréséhez, mintamikor nehezebb 2500 kg kossal és 0'60 m ejtőmagassággal dolgoztunk. A hasznos munka mindkét esetben ugyanaz lévéD, a többlet-energia részben a pallók szétroncsolására fordíttatott. A 31. sz. grafikon viszont azt mutatja, hogy egyenlő pallóknak ugyanolyan mélységre való leveréséhez, tehát egyenlő munka elvégzéséhez állandó kossuly, de változó esési magasság mellett különböző energiamennyiségre volt szükség. Minél nagyobb az ejtési magasság, annál több munkát kell kifejteni, hogy a pallókat leverhessük. A kárbaveszett, nem hasznos munkára átalakult energia mennyisége az ejtési magassággal növekszik. Ha valamely szádpalló, vagy szádpallópár egy bizonyos súlyú kossal 100 m magasról verve nem akar már aföldbe tovább hatolni, egyedüli helyes módon úgy segíthetünk, ha a kos súlyát növeljük és nem az emelési magasságot — amint az a gyakorlatban szokott megtörténni, mert azáltal, hogy az emelési magasságot növeljük, bár nagyobb munkát fejtünk ki, csökkentjük az ütés hatásfokát és a nagyobb ejtési magassággal kifejtett energiatöbblet már nem fog hasznos munkát végezni, hanem szétroncsolja á pallót anélkül, hogy az számbavehetően mélyebbre hatolna a talajba. Meg kell jegyezni, hogv bizonyos esetekben (helyi akadályok legyőzése czéliából) korlátozott számú ütésnél az ejtési magasságot indokolt lesz 1-00 m-nél magasabbra megszabni, csak állandóan nem ajánlatos nagyobb ejtési magassággal dolgozni. A palló akkor is elroncsolódik, ha megtelelő és helyesen választott súlyú kossal dolgozunk ugyan, de az ejtési magasság állandóan 1 m-nél nagyobb. Ezt a hibát rendesen a munka menetének gyorsítása érdekében szokták tévedésből elkövetni. Ezért általában, de különösen vasszádpallók verésénél ajánlatos minél nehezebb kosokkal dolgozni. Bátran állíthatjuk, hogy a jó szádfalak készítésének egyedüli titkát a nehéz kos alkalmazásában kell keresnünk. Mentül nagyobb a kos súlya, annál kisebbre szabhatjuk meg az ejtési magasságot és ezáltal ütésenként ugyanakkora energiát fejtve ki, nagyobb hatásfokkal fogunk dolgozni.. különösen a hosszabb pallók leverésnél fontos, hogy kis ejtési magassággal dol gozzunk, amikor a pallók a leverésnél kihajlás veszélyének vannak kitéve. A fentebb említett munkáknál és Németországban szerzett tapasztalatok alapján — közepes altalajnál rendes körülmények között — a legjobb eredményt, akkor érjük el, lia a kos súlyát a «leverendő pallópár súlyának legalább l-5-szörösére választjuk. Ez alapon a Larssen-rendszerú szác^pallókra vonatkozóan különböző szelvénverösségíi és hosszúságú pallók leverésénél alkalmazandó kosok minimális súlyát az alábbi 32. sz. táblázat tünteti fel.