Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

2-3. füzet - I. Lampl Hugó: A vasszádfalak

hosszabb szádpallókról van szó, amikor feltétlenül nagyobb berendezést (gőzverőt) kell beszerezni. Ilyenkor azonban nem szabad takarékoskodni. Rosszul alkalmazott takarékoskodással, silány és elavult berendezéssel valamint kontár — hozzá nem értő — munkásokkal nem lehet semmitele művet, de legkevésbbé jó szádfalat késziteni. A Németországban látott kifogástalanul levert szádfalak készítésének egyedüli titka a tökéletes berendezésben és gyakorlott munkások alkalmazásában rejlik. 1. Állványozás. Az állványzat magasságát első sorban az a körülmény szabja meg, hogy a pallókat teljes hosszukban a földszinéig vagy csak részben kell-e leverni. Tekintettel azonban arra, hogy az eddig ismert és a gyakorlatban használatos vas20. rajz. szádpallókat a leverés előtt a már levert pallóba függőleges helyzetbe hozva felülről kell befűzni, az állvány, illetőleg munkavágány pályaszín-magasságát az alkalmazandó verőgép emelőszerkezetének hasznos magassága is lényegesen befolyásolja. Eltekintve azoktól a különleges esetektől, amikor olyan hosszú szádpallók leveréséről van szó, hogy a befűzést már külön daruszerkezettel indokolt végezni. Ha a pallók a terepszín magasságáig veretnek le, a munkaállvány egyszerű vágányszerkezetté zsugorodik, mely talpfák módjára megfelelő sűrűségben egymás mellé fektetett gerendákra szegeit sínekből áll. Ez esetben az állvány szerkezeti magasságát a verőgép magassága szabja meg. Ezzel a befűzés lehetősége is biztosítva van, mert arról az állványról és azzal a géppel, melylyel a szádfalverést el lehet végezni, a pallók befűzése is végrehajtható (1. 20. sz. ábra, L.esetét). Ha azonban a szádfalat nem kell a terepszínig leverni és a pallók felső