Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

13 hogy télen mennyi csapadék esett le, hanem főleg az, hogy abból mennyi maradt tavaszra. A Körösök és a Berettyó síkvidékén a téli (deczember—február) csapadék átlaga (1882—1891. évi adatokból számítva) a 100 mm-t elérte, illetőleg csak kevés helyen maradt ez alatt; a hegyvidéken azonban a téli lecsapódás a 200 mm-t meghaladta. Az 1896 — 1897 téli csapadék eloszlását a 7-ik számú rajz tünteti fel, ebben az időszakban a téli csapadék nagyobb volt az átlagosnál, de eloszlása egyenletesebb és szabályosabb volt, mint más években. A téli csapadék rendszerint hó alakjában esik le. A hó lassankint tömörül, de fagymentes napokban nemcsak párolgás, de olvadás következtében is megfogyatkozik. A télen leesett hónak a síkságon és a dombvidéken általában csak egy része marad meg tavaszig. A magasabb fekvésű helyeken és a meleg légáramlatoktól védett völgyekben a hó kevésbbé kopik el. A frissen leesett hónak általában nagyobb a víztartalma, mint annak, a melyet hosszú időn át a nap sugarai és a levegő áramlatai jártak át. A meleg eső gyorsabban elmossa a frissen leesett havat, mint azt, a mely a részleges olvadások és fagyások követi eztében jéggé vagy jeges hóvá formálódott át. Tavaszszal a síkságon gyakran eső esik, a hegyek között azonban hó hull le. A síkságon és a dombvidéken gyakran a hótakaró teljesen eltűnt, midőn a hegyek között megmarad, sőt gyarapszik. A sík- és dombvidék hótakarója általában a márcziusi, a magas fekvésű hegység hótömege pedig az áprilisi, olykor a májusi árvíz vízhozományát növeli. Ha a hegyekben visszamaradt téli nagy csapadék mennyiségéről nincsen biztos adatunk, úgy a késő márcziusi és a kora áprilisi árvizek gyakran meglepnek nagyságukkal, mert aránylag kicsiny esők után igen nagy árvizet kapunk. Az 1915. év tavaszán igen nagy árvizet hozott a í'ehér Körös. Ennek a folyónak forrásvidékén Gainan a tengerszintje felett 1393 m magasságban 1915 márcz. 14-én a hó vastagságát 255 cm-nek találták. Ezt a hóréteget a márcz. 16—20-iki (70 mm-es) esők 152 cm-re, a további kisebb esők márczius végére 114 cm-re, ápril 8-ára 100 cm-re apasztották le. A nagyobbára hóból álló ápril 8—15-iki 117 mm-es lecsapódás a hóréteget 195 cm-re növelte fel és ez ápríl 30-ára eső nélkül lassú egyenletes olvadással 30 cm-re csökkent. A csapadékmérő állomások mai hálózata mellett is igen nehéz annak megállapítása, hogy a télen lehullott hónak hányad része marad meg tavaszra. A vízrajzi osztály ugyanazért a márcziusig visszamaradt téli csapadék mennyiségét közvetett úton határozta meg. A vízrajzi osztály meghatározásából az utóbbi 8 nedvesebb esztendőre vonatkozó adatokat az alábbiakban foglaltam össze. A Körösök és a Berettyó vízgyűjtőjére lehullott téli (decz. 1-től ápr. 30-ig) és az árvízokozó tavaszi csapadék millió köbméterben. A túloldali kimutatásból láthatjuk, hogy a Körösök és a Berettyó vízgyűjtőjén a téli csapadékból az árvizet okozó esőzések megindulásáig aránylag kevés marad vissza. Legtö1)b csapadék maradt vissza 1894/95. évben. Az árvizet megindító tavaszi esőzés azonban 1914/15. évben erősebb volt és ez az esőzés még a Fehér és a Fekete Körös hegyvidéki vízgyűjtőjén jelentékeny téli csapadékot talált.