Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

2-3. füzet - I. Lampl Hugó: A vasszádfalak

Vasszádfalak. A szádfalazás gyakorlati végrehajtása. — A vasszádfalak alkalmazása. Irta: Lumpi Hugó. (131 rajzzal és 33 képpel.) I. A vasszádfalak rerylszerei. Amikor még a tölgyfa korlátlan mennyiségben és oly nagy készletekben állott az erdőkben, hogy építési segédanyag számba ment, könnyű szerrel lehetett vaserősségű szádfalakat létesíteni. A budapesti lánczhid átépítési munkáinál tudomásom szerint 50 X 50 cm méretű tölgyfaszádfalra akadtak. Minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy ez a szádfal tökéletesen megfelelt czéljánák, & ónban ma már hasonló szelvényű és biztonságú falat még fenyőfából is észszerűden volna tervezni. Ezek az idők régen elmultak, ma már csak legfeljebb a fenyőfa jöhet számításba és ez is — tekintettel a magas faárakra — csak úgy lia az anyaggal takarékoskodva a gyakorlati és erőtani számítások követelte minimális méretekkel tervelünk. Ennek azután az lehet a következménye, hogy a szádfalak leverése nem sikerül mindig a legjobban és a szádfalak — a mellett, hogy drágák — nem is zárnak elég tökéletesen, illetőleg kielégítően. Ezek a körülmények kényszerítették a vizi mérnököket, hogy a szádfalak létesítéséhez alkalmas új anyag után kutassanak, illetőleg újabb alapozási módszereket eszeljenek ki. Az anyagot illetőleg a figyelem először a vasra terelődött. Rendszer tekintetében a vasbeton szád falak, majd később a pneumatikus zárógátak -és legújabban a szádfal teljes kiküszöbölésével a talajvíz-sülyesztés módszere lép előtérbe. A különböző rendszerű vasszádlalak a szádpallók előállítását tekintve két főcsoportba oszthatók. 1. Hengerelt tartókhói szerkesztett és összeállított vasszó il falak. A vasszádfalak gondolata régi. Németországban (a brémai -kikötőben) már 30 évvel ezelőtt 1. rajz. Az óbeceei zsilipnél alkalmazott vassz&dfal rajza. 11