Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

148' megzavarása *és olyan területek elárasztása, a melyeken tanyák épültek, ma már nagyobb felfordulást okozna, mint a szabályozás kezdetén. Kétségtelen azonban, hogy az árvíz kitörése egyik helyen alig okozna károkat, mig a másik helyen mindent megsemmisítene. Az sem tagadható, hogy szabályozás kezdetén az alsó területet az elárasztástól az mentette meg, hogy a gátak már a felső szakaszon átszakadtak. A t'olyó a felső szakaszon jobban beágyazta magát, mint az alsón, ugyanazért a felső érdekeltség helyzete biztosabb. Bizonyos mértékig tehát jogos az alsó érdekeltségnek az a kívánsága, hogy a társulatok a felső szakaszon a gátakat a nagyvíz fölé ne emeljék fel annyira, mint az alsó szakaszon. Hegedűs Mihály a hosszúfoki társulat elhunyt nagyérdemű alelnöke többször reámutatott arra, hogy a társulatok a felső szakaszon keletkezett gátkiszakadások elzárására feleslegesen ezreket és tízezreket költöttek el, jóllehet alig zárták el a gátszakadásokat, a folyóban annyira leapadt a víz, hogy a kitört vizek visszaeresztése czéljából a gátszakadásokat újból meg kellett nyitni. Találóan mondják a francziák, hogy a gátakat nem lehet olyan magasra építeni, hogy rendkívül kedvezőtlen meteorologiai viszonyok között azokon a víz át ne csapjon és azokat el ne szakítsa. Ennek az igazságnak megértése tehát kötelességünkké teszi, hogy számoljunk az árvizek kitörésével és igyekezzünk ennek kártételeit lehetőleg szűk térre szorítani. Osszuk fel az árterületet egyes kisebb öblözetekre és gondoskodjunk a kitört árvizek visszavezetéséről. Ahol az elöntött területről a kitört árvíz gyorsan lefolyt, ott sok esetben az őszi vetés ssm pusztult ki, kedvezőtlenebb esetben is a területet tavasziak alá újból felszánthatták és bevethették. Az árvíz hozta iszap sok helyütt még jelentékenyen fokozta a föld termőképességét. A Körösmenti társulatok az árvíz lokalizálásának kérdését a legtöbb esetben a belvízrendezéssel kapcsolatban igyekeztek megoldani. A Berettyó balpártján a Kösmő és a Kiskörös, a jobbpartján pedig az Ér, a Kék Kálló, a mérgeséri csatorna, a csiff-vargazugi csatorna, a szeghalom-füzesgyarmati-fíirjéri és ebbe torkolló O-Berettyó-csatorna a kitört árvizek felfogására és viszszavezetésére is szolgál. A feketekörösi társulat felfogó csatornája szintén az árterületnek jelentékeny részét megvédené a felső helyen kitört árvizek kártételeitől. A kitört árvíz az árterületen 10 m, sőt 1/50 wz-rel alacsonyabb szintet foglal el, mint a folyó medrében. Az árterületen már az utak, vasutak és a kisebb keresztgátakon sikeresen lehet védekezni a vizek széjjelterülése ellen, de csak ott, ahol ilyen védőművek megvannak. Ezeket a védőműveket a veszély beálltával meg lehet erősíteni, ki lehet egészíteni, de árvízveszély esetén egészen új védőmüvek emelésére rendszerint nincsen idő és elegendő munkaerő. Ezenfelül veszély esetén minden munka tízszeres-húszszoros pénzbe kerül. Az elkülönítő keresztgátak építésénél ügyelnünk kell, hogy a keresztgátakkal egyes községek biztonságát ne veszélyeztessük és azokkal nagyobb kiterjedésű és értékesebb területeket huzamosabb ideig el ne árasszunk. A községek beltelkeit Békésmegyében az árvizek ellen körgátakkal védik. Az elkészített körgátak azonban a legutóbbi árvizek szintjéhez mérve nem elég magasak. Ugyancsak Békés vármegye 1890. évben szabályrendeletet dolgozott ki «az árterületekben történő építkezés módozatairól». A szabályrendelet 5-ik §-a szerint «azon teriiletek, melyeken a lakházak épülnek, a legmagasabb árvíz szine