Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

148' átvágás alatt a 224. szelvény tájékán (Mindszent fölött); az 1901. évinél pedig közvetlenül a 90-ik átvágás felső torkán (Szeged alatt). A vízszinváltozások okát Szibert nem annyira az alsó átvágások vízszin sülyesztő hatásában, mint inkább a Szeged fölötti átvágások lokális duzzasztásának megszűnésében találta. A csongrádi tetőző vízállások kiszámítására szolgáló összefüggés alapján 1909. évben szintén úgv találtam, hogy Csongrádnál és Szegednél a nagyvíz lefolyási viszonyai a mult század 70—80-as évek viszonyaihoz képest jelentékenyen javultak és utóbbi helyeken a régiekhez mérten a vízszin 30 cm-rel sülyedt. Újabb időben sem vízszinsülyedés, sem vízszinemelkedés nem mutatható ki. Az 1913 juliusi és 1915 márcziusi árvíz Csongrádon és Szegeden az átlagosnál 25—30 cm-rel alacsonyabb szinten tetőzött ugyan, de 1915 áprilisban a második árhullám tetőzése már az átlagot ugyancsak 25—30 cm-rel meghaladta. A Tiszán is meggyorsult a vizek lefolyása. A hirtelen felszökő, rövidebb ideiç tartó, főként pedig a nyári árhullámok az alsó szakaszon alacsonyabb szinten tetőznek, mint a hosszú ideig tartó vagy több árhullám egybeolvadásából keletkező áradások. A Körös árvizeinek levonulására is igen kedvező lett volna, ha a Maros nem Szegednél torkollott volna be a Tiszába, hanem ezt az Aranka-medrén jóval Szeged alatt vezették volna be. Még ha a Tisza és nagyobb mellékfolyóinak legerősebb árhullámai nem is találkoznának össze, a Tisza középső és alsó szakaszán el kell készülnünk az árvizek emelkedésére. A Szamost és a Latorczát újabban szabályozzák és ezzel legalább is 114,000 kat. hold nyilt árterületet fognak kirekeszteni. Csap felett, továbbá a Bodrog összefolyásánál, lejebb Borsodmegyében, nemkülönben a Zagyva jobbpartján végül Alpárnál még további 74,600 kat. hold nyilt árterület vár ármentesítésre és a Tisza felső szakaszán a meder nagyobb arányban fejlődik és a hullámtér szerepe alárendeltebb, mint a középső és alsó szakaszon. Az árvizszin emelkedésének okai. A Körösök és a Berettyó szabályozott szakaszán a kisvizek szine általában sülyedt. Ez a sülyedés a felső szakaszon nagymértékű, a középső és alsó szakaszon kisebb ugyan, de még mindig jelentékeny. A kisvízszinének siilyedését nem követte a nagyvízszinek hasonló siilyedése ; az árvizek szine a Sebes Körös. Fekete Körös és a Fehér Körös felső szakaszán szintén sülyedt, de az összes folyók középső és alsó szakaszán,'nemkülönben a Kettős és a Hármas Körösön emelkedett. Az első tervezők pedig azt várták, hogy az árvízszine a folyás megrövidítése, az esés megnövelése és az átvágások kiképződése után le fog szállani, vagy legalább a szabályozás előttieket riem fogja meghaladni. Az árvizszin emelkedésének okai: l-ször a nagyobb lecsapódás; 2-szor a lecsapódás kedvezőtlen iránya és eloszlása, illetőleg ebből következően a főfolyó és a mellékfolyók árhullámainak kedvezőtlen találkozása; 3-szor a hullámterek megszükítése, a régi tározó medenczék kirekesztése; 4-szer a patakok szabályozása, vízlevezető csatornák, szivattyútelepek építése, a folyók vízhozományának megnövelése; 5-ször az erdők letarolása; 6-szor a felső szakasz nagyarányú fejlődése. Ha a folyók szabályozás előtti (1855. évi) nagyvízszineit hasonlítjuk össze az újabbakkal, úgy a két legerősebb tényezőnek : a lecsapódás nagyságának és kedvezőtlen eloszlásának hatását nem vizsgálhatjuk meg, mert az 1855. évi lecsapódásra elegendő biztos adataink nincsenek és nem tudjuk, hogy a szabályozás előtti árvíz milyen nagyságú és milyen elosztódású lecsapódásból verődött