Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - V. Apró közlemények

71 Ujabban a bostoni Aberthaw Construction Companie és az Egyesült Államok tengerészeti kormánya végeztetett kisérletet 4'88 méter hosszú vasbeton oszlopokkal. Ezeknek az oszlopoknak négyzetes keresztmetszete volt 41 cm-es oldalakkal s fekvő formákban készítették őket. A kész oszlop három napig a formában maradt s azután öt hétig szárazon hevert. A betont zúzott bazaltból és legfeljebb 6 mm szemű homokból keverték. Az oszlopokat azután a vízbe állították úgy, hogy az alsó 137 méter állandóan víz alatt volt. Ki voltak tehát téve az árapály hatásának is, meg az erős hőmérsékletváltozásnak is. Ezek a kísérletek a következő érdekes tapasztalatra vezettek: A kevés vízadagolással készült beton nem volt tartós. Bő vízzel készült oszlopok tartottak legtovább s maradtak meg a legjobb karban. A száraz keverésű betontest nagyon vízeresztő volt, a mit a bővizű keverék nem mutatott. Eoldand czikke felemlíti, hogy a tenger vízadagolással készült oszlopok elvesztek, pedig nem . volna érdektelen ismerni az ilyen beton tulajdonságait s különösen tartósságát mind víz alatt, mind szárazon. Alább különben ilyen betonról is lesz szó. Az amerikai kísérletek különben azt is mutatták, hogy kövér beton sokkal jobban ellenáll a tengersóknak, mint a sovány. Végredményben tehát arra az eredményre jutottak, hogy tengervízben legtartósabb a kövér és bö vízzel készült beton. A czikk azt is megemlíti, hogy a kísérleti betongerendáknak nem minden oldala maródott ki egyformán. Legellenállóbb az az oldal, mely csömöszöléskor a fenéken volt. Legjobban pedig a felső lap maródott ki. Ezt helyesen azzal magyarázza meg, hogy a forma fenekén a test oldala sokkal simább és tömöttebb lesz mint az oldallapokkal érintkező részen, vagy a felső lapon, mit csak kéziszerszámokkal lehet elsimítani. Az érdesebb s likacsosabb oldalon azután nagyobb is a vízzel érintkező felszín. Megemlítésre méltó, hogy az összes próbatestek tönkrementek, fíohland ebből azt következteti, hogy az a 38 napos levegőn való fekvés nem növeli a béton ellentállóképességét. Javasolja a «Tonindustriezeitung» 106. számában, hogy a tengervízbe kerülő betontesteket ne sovány keverékből készítsük és elkészítés után a lekötés egész idejére édes vízbe tegyük. Szerinte ugyanis a tengervíz magnéziumsói a kaleziuinhidroxidra jobban hatnak, mint a kalcziumkarbonátra. Amíg tehát a mész kiválása tart, nem szabad a betonnak tengervízzel érintkeznie, mert amíg mész válik ki, a beton sohasem elég kemény, hogy ellen is álljon a sóknak. Ezeket a dolgokat állítólag igazolták is Möllernek Husum mellett végzett kísérletei, mikor is az elkészítés után haladéktalanul tengervízbe állított betontestek hamarosan tönkrementek, míg a 40 napig szárazon tartottak, még a tengersóknak is elég jól ellentállottak. Ellenállóképesség dolgában sok függ a használt czement vegyi összetételeitől is. Elsősorban ne legyen a czementben szabad mész. Nem szabad túlsók gipszet tartalmaznia, mert sós vízben a gipsz könnyebben oldódik. Jó ha a czement szilicziumt&Yt&\ma nagy, de kevés benne az aluminium. Portlandczementhez jó némi iraszt keverni. Ha trasz is jön a keverékbe, ajánlatos hosszabb ideig édesvízben tartani a betontestet, mielőtt beépítené az ember. Az előbb említett mészkiválást kell teljesen bevárni itt is. Érdekes llohUmd czikkének az a része, melyben a beton lekötésekor keletkező kolloidos anyagok szerepéről szól. Régebben ugyanis az a nézet volt elter-