Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - IV. Kofranek Vendel: Néhány szó a zsilipek és átereszek építéséről

fenekét megalagesövezik, kavicsborítást tesznek reá, a forrásokat elvezetik vagy lefojtják stb. Az ily módon annyi ra-mennyire víztelenített munkagödörben, melynek fonekét a kiásással, egyengetéssel, tisztogatással, víztelenítő munkákkal stb. még külön is feltúrják, megkezdik a betonalap építését. Tudok esetet, mikor olyan munkagödörben is «szárazon» akartak dolgozni, a melyben a szivattvúkutakhoz folyó víz a mogyorónagyságú kavicsszemeket is magával sodorta. Ha már most az első betonalaprétegből a fel-feltörő víz a czementet ki is mossa, újabb vízvezető ereket létesítve az alap alatt, azért az alap építését csak folytatják tovább, hogy mennél hamarabb teljesen szárazra jussanak. A munkagödör fenekén eddig felnyomott talajvíz útja most már el van zárva. Ha nem talál magának utat a szívókúthoz, akkor az alsó betonrétegen át tör fel, melyből, ha még nem keményedett meg, a czementet kimossa s a betonréteget tönkreteszi. Ha nem tör át a betonrétegen, az annak a jele, hogy utat talált magának a betonalap alatt s ott folytatja káros munkáját. A szivattyúzás rendesen hónapokig tart és gyakran nem is talajvizet szivattyúznak, hanem valamely folyás, vagy telt medencze vizét emelik ki a munkagödör altalaján keresztül. Az ily módon kétségtelenül meglazított altalaj az egyes vékony betonalaprétegek súlyát, talán az egész alapét, sőt a kész műépítményt is még hordani képes, mikor azonban a háttöltés vagy feltöltés súlya is hat rendesen már akkor következik be a süppedés és repedés. Esetleg azonban később, de majdnem mindig azért, mert ezt a megterhelést az altalaj már nem bírja el. Nyilvánvaló, hogy a szerkezetében megbontott, vízerekkel szivacsszerúvé tett altalaj, továbbá a betonalap alatt visszamaradt vízvezetőrétegek, csövek stb. mindmegannyi útja marad a vízmozgásnak, mely egyoldalú nyomás esetén a közlekedő edények törvénye szerint igyekszik egyensúlyba jutni. A víznek ez a mozgása kétségtelenül megvan és hogy most egyik-másik múépítménynél hamarább vagy később mutat káros hatást, az a viszonyoktól függ, mértéke is különböző lehet, egyes műépítményeknél csak üllepedésben, másoknál csurgásban. szakadásban stb. nyilvánul meg. A vízvezető ereknek, üregeknek, esetlég már az építés folyamán való eltömésére itt-ott sikerrel alkalmazzák a czementlé sajtolását. Ez azonban rendesen csak a meglevő bajnak az orvoslása, mikor a test már beteg, mely ha nem sikerül minden tekintetben biztos eredménnyel, hasonlít ahhoz, mikor a töltéscsurgást a mentett oldalon dugják be. Vannak esetek, hogy a műépítmények betonalapjának anyagát irányozzák elő gyengébbre, vagy a műépítmény alá sovány betonréteget építenek. Ez véleményem szerint hibás, mert ha ez a gyengébb alap vagy réteg nem bírja el a reá irányuló hatást, akkor rendesen a felépítmény is megszenvedi azt. Látjuk hogy a báj mindig veszélyesebb az alapban, mint a felépítményben. Ne sajnáljuk tehát az alaptestbe azt a néhány métermázsa czementet, nehogy később sokkal többet, sokkal nagyobb költséggel kelljen beleadni. Az összes szakemberek véleménye megegyezik abban, hogv a vízi műépítmények ülepedésének, repedéseinek egyik legfőbb oka, hogy az altalaj nem elég bírós. Már pedig ha műépítményt tervezünk, alapját a reá ható terhelések s reakcziók szerint megmeretezzük, úgy ismerjük" azt a területegységre eső súlyt is, mellyel a műépítmény az altalajt terheli. Viszont a gyakorlat, a tapasztalat s az idevágu 1.4