Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - III. Zayzon Géza: A vizmosások szabályozása

49 fenék esése 68%o- A vízgyűjtőterületnek a Siklódikő nevezetű részlete erdős, a többi mezőgazdasági mívelés alatt álló szántó, maga a községi belsőség gyümölcsfákkal annyira be van nőve, hogy nyáron a házak és gazdasági épületek alig látszanak ki közülök. Az árvízkárok a patakfenék állandó lemélyülésében és a vele járó partszakadásokbán nyilvánultak. Heiyenkint az épületek alatt is megcsúszott a föld, minthogy az épületek mind fából valók, a melyek a csúszásokból származó erőltetésnek ellenállottak, katasztrofális szerencsétlenség nem fordult elő. Egy másik kedvezi) körülmény, mely a nagyobb bajt elhárította az, hogy a belsőségek be vannak nőve fákkal, s a gyökérzetük megtartotta a talajt. A csuszamlások különösen a közlekedést akadályozták, a talajjal együtt természetesen az utak is lecsúsztak. Ez a körülmény volt az oka, hogy a Nagypatak egyik mellékvízmosását a «Domokosné árkát» a község 2500 К állami segélylyel 1903. évben megkötötte. E vízmosásban terméskőgátakat és a talajvizek levezetésére szivárgókat létesítettek. A Nagypatak mederrendezésének a kérdését is az vetette felszínre, hogy a «Patak fejnél» az ú. 11. «Nagyhídi gát»-nál (1. 4. sz. kép) a közlekedés mármár fennakadt. Itt a patakfenék rövid 20 méter hosszban 14 métert esik ; el lehet képzelni, hogy a 0 köbméter tömegű árvíz, a mely magával l/

a köbméter nagyságú görgeteg köveket sodor, milyen rombolást visz véghez ! hozzájárul még az a körülmény, hogy a jobb oldal csúszós. Ezt a mederszakaszt tünteti fel a 4. sz. kép. Ennek a patakfejnek a szabályozására 1906. évben készített tervet a brassói 111. kir. kultúrmérnöki hivatal, a mely terv szerint a fenék további lemélyülésének a megakadályozására a medret surran tószerüen kővel burkolták volna ; ennek a surrantónak mintegy megtámasztására szolgált volna a surrantó alatt 3 fenékgát, a surrantó felett pedig a görgeteg felfogására 1 fenékgát. Időközben a vármegye részére vízmosáskötések czéljaira engedélyezett állami segélyből a Nagypatakban a patakfej alatti szakaszon létesítettek terméskőgátakat, még pedig a rendelkezésre álló szük anyagi erő miatt csak a legszükségesebb helyeken, és lehető olcsón. A mint a kimutatásban látható, a 3 éven át engedélyezett állami segélyből 22 drb. gátat építettek mintegy 1300 köbméter falazattal. E gátak közül való a 6. képen látható. A Nagypatak fejének (1. az 5. képet) a szabályozására külön 17.000 К állami segélyt engedélyeztek. A mederszabályozást itt is fenékgátakkal foganatosítottuk, mert az eredeti terv készítésének az ideje cita az állapot annyira megváltozott, hogy a mederburkolás, a csúszós jobboldal miatt csak tetemes túlkiadással lett volna végrehajtható. A létesített 12 drb. terméskőgátban mintegy 1200 köbméter falazat van. A gátak átlag l-5 méter magasak, szabad nyílásuk 6 méter. A gátak egymástól olyan távolságban épültek, hogy közöttük 25%o-es kiegyenlítőfenékesés legyen. Az 1912—1913. évi rendkívül árvizes esztendők a már szépen megállapodott mederben nagy rombolást okoztak. A patakfejnél a jobb part, a melyen az akáczültetések már megerősödtek, a rendkívüli átázás következtében megcsúszott és a gátak szárnyfalait a felülről lecsúszott földtömeg megrongálta. A vízrongálások helyreállítását a községi utczán létesített hídnál megkezdették, de a háhorús állapot miatt nem fejezhették be. A nagyküküllő vízvidékén jelentékenyebb vízmosáskötéseket Kükiillőkeményfalva, Firtosmartonos, Siménfalva és Zetelaka községekben létesítettek. A többi 4