Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

194 mocsártól a Hármas Körös torkolatig, de a mocsáron magán még kellő erősségű töltést nem építettek. A Berettyót elterelték a Sárréttől és nem csupán a bakonszeg.—szeghalmi csatornát készítették el, hanem az ez alatt és az e fölött első átvágások legnagyobb részét is, továbbá kiásták a kismarja—szaláfdi csatornát. A 238.569 köböl csatornázási munkából elvégeztek 154.390 köbölét és a töltésekbe az előirányzott 393,934. köbölből 194.733 köböl földet hordtak be, , , Az összes 14,254.744 köbméter földmunkából 1861 év végéig 7,349.126 köbmétert végeztek el (50'8%), ebből esik a csatornák kiásására 4,441.985 «г

8, töltésépítésére 2,907.141 m*. A végzett munka értéke az akkori munkaárak szerint. 3,400.000 koronára, tehető, a háborút megelőző árak szerint 7 millió koronára. A mint az eredményből is látszik, a munkálat 1855-től 1861-ig nagy erővél folyt, de a közmunkával a népet túlságosan megterhelték. Ezért a nép nem lelkesedett a szabályozásért, annyival kevésbbé, mert a víz alul felszabadult terület eredetileg is a" földesurak birtoka volt. A közmunkaerőt igen nehéz volt rendszeres munkára szorítani. A társulatok mindent Bodokytól vártak, elegendő és képzett mérnököket pedig nem fogadtak fe). A gátak helyét tervszerűen meg sem határozták, hanem ezekkel úgyszólván lépésről-lépésre követték a folyó kanyarulatait. A hatvanas évek száraz időjárása kedvező volt a munkálat folytatására, az érdekeltség áldozatkészsége azonban nem állott arányban a munkálat nagyságával és így midőn a közerővel folytatott munkát az 1863-iki aszályos év és ezt követö inség félbeszakította és az ingyenes közmunkát a kormány beszüntette, a szabályozási munkálatok alig haladtak előbbre. A társulatok ezután a kormánytól 5 % kamatra és 6 évi törlesztésre felvett úgynevezett Ínséges kölcsönből dolgoztattak. Az érdekeltség azt hitte és remélte, hogy nagyobb munka és nagyobb befektetés nélkül mentesítheti földeit. A munkálatok eredménye a száraz időjárás alatt kecsegtető volt. A Berettyót 1865-ben a Sárréttől elzárták és vizeit 1866-ban az új csatornán Szeghalomnál a Körösbe vezették le. A Berettyó Sárrétje kiszáradt, úgy, hogy Bihar és Békés vármegyék közösen folyamodtak, hogy a Sárréten keresztül Füzesgyarmattól Biharnagybajomig egyenes országútat hasítsanak ki. Az út irányát 1868. deczember 10-én a B. Nagybajomban tartott értekezleten megállapították. E tárgyalásról indult Bodoky Nagyrábé felé, de alig, hogy B. Xagybajomot elhagyta, a kocsin szívszélhűdés érte és meghalt. Halála rendkívül nagy veszteség volt a szabályozás ügyére. Az előző száraz éveket csapadékban dús évek váltják fel. Az árvíz magassága évről-évre emelkedik ós minduntalan átcsap a gátakon vagy átszakítja azokat. Az érdekeltség a baj okát nem a megváltozott időjárásban, hanem a szabályozás rendszerében kereste. A kormánya az 1879-iki szegedi katasztrófa után a legkiválóbb külföldi szakértőket kérte fel, hogy a Tisza és a Körösök vízlefolyási viszonyait tanulmányozzák és ;i végrehajtandó munkálatokat megjelöljék. A bizottság megállapította, hogy íi Körösök és a Berettyó árterülete a Tisza medenczéjében legmélyebben fekszik, szabályozás előtt az árvizek lefolyása itt volt a legkedvezőtlenebb, de azóta ennek megjavítására itt tettek legtöbbet. A bizottság a Körös és a Berettyó szabályozásának rendszerét nem kifogásolta és