Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

184 Ha az ei'dögazdaságban az utóbbi években követett eljárás nem változik, úgy attól lebet tartani, hogy a síkságon és a hegyvidéken a más művelésre is alkalmas 26.576 ha, illetőleg 64.288 /гя-nyi területről az erdő rövid idő alatt el fog tűnni és a használatukban üzemtervvel nem korlátozott még nagyobb kiterjedésű területről az erdőket rövidesen le fogják tarolni. Az utóbbi erdők gyorsabb kihasználása igen káros hatással lenne a vízjárásra, mert az ilyen farjerdők, még ha a legeltetés ellen 15 évig tilalmazzák is, igen lassan erősödnek meg, különösen az esetben, ha a levágott fát nem szállítják el róluk rövidesen. Eddig az erdők állományát az is védte, hogy a bükkerdők kivágása, míg a helyiérdekű vasutak és iparvasútak el nem készültek, nem járt haszonnal. Ma már a helyiérdekű vasutak a vízválasztókat is átlépik és az iparvasútak a legmeredekebb hegyoldalakra is felkapaszkodnak. Tíz-tizenöt Jcm hosszúságú iparvasút készítése csak úgy jövedelmező, ha legalább 2000—3000 hold eVdő termékét szállítják le rajtuk. Biharban az utóbbi 10 év alatt körülbelől 16 iparvasút épült. Ezek nyomában el is pusztultak nemcsak a tölgyesek, de a bükkösök is és a letarolt erdő helyén szegényes sarjerdő maradt, a mely kellő gondozás hiján lassan növekedik. A legutóbbi 10 év alatt Arádmegyében 12.500 kat. hold, Biharmegyében 90.000 hold, Szilágymegyében (a Berettyó és az Er vízgyűjtőjén) 20.000 kat. hold összesen 122.500 kat. holdon vágták le az erdőt. Hasonló mértékű lehetett az erdő letarolása Kolozs és Hunyadmegyében is. Ha a tíz év alatt letarolt erdők nagyságát 140.000 katasztrális holdra, 80.570 ha vesszük is fel, ez is jóval több, mint az összes erdőség egy tizedrésze. A baj okát nem abban látjuk, hogy az erdőket kihasználják, hanem abban, hogy a levágás után az erdők növelése és gondozása igen hiányos. A mai nemzedék már nem törődik azzal, hogy az utána következő mily állapotban találja az erdőket. Senki sem akar arra költeni, a miből közel jövőben hasznot nem láthat. Eddigelé különösen a sík részeken az erdők kiirtását nagyobb és intenzivebb gazdálkodás czéljaira szolgáló területszerzésnek tekintették. Az erdő az előrehaladó művelődés áldozatává válik, mondja Ratzel. Sajnos azonban, hogy az erdőirtással sok helyütt túlságba mentek. Olyan helyeken is kipusztították az erdőket, a melyeken sem gabonát sem kapás növényt nem termelhettek s a melyeknek helyén később csak vízmosásokkal felbarázdált szegényes legelő maradt. Nemcsak gazdasági, de kulturális és egyéb érdekek is kívánják, hogy fokozatosabban védjük meg erdőinknek épségét és igyekezzünk a letarolt erdők helyén még szebb és értékesebb erdőket növelni. Ahol régebben azt vallották, hogy az erdők irtása a műveltség előkészítése, még ott is igyekeznek a pusztítás nyomait eltüntetni, hogy a természet régi bája és üdesége visszatérjen. A mely ország teljesen felhasználta, felemésztette erdőségét, mint Görögország, Kis Ázsia, Sziria és Palesztina, az régi gazdagságának és régi virágzásának csak halavány emlékeit mutogatja. A földmivelésügyi minisztérium haz'ánkban mindig kiváló gondot fordított a kopár területek befásítására és a vízmosásos területek megkötésére. A minisztérium e czélra nemcsak csemetéket átl, hanem külön is segélyezi mindazokat a szegényebb sorsú erdőbirtokosokat, akik másképen nem tudnák a kopár területeket beültetni. Az eljárás azonban hosszadalmas, mert annak beigazolása, hogy a befásítás többe kerül, mint az erdősítésből várható haszon, igen nehézkes és