Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

180 Kraszna és a Berettyó vízválasztója a 400 m magasságot sem éri el. A Berettyót Túsza és Szilágynagvfalu között jobbról egy patak sem táplálja, mert valamennyi a Krasznába siet. a baloldalon azonban számos patak ömlik bele, ú. m. Magyarpatak, Gyümölcsös, Hármaspatak. Ezekkel egyesülten a. Berettyó Márkaszék és Széplak között a hegység legészakibb nyúlványain kemény sziklás kőzeteken keresztül vésett magának utat. jóllehet észak felé a porczi lágyabb anyaggal borított alacsonyabb hajláson keresztül kényelmesebb út kínálkozott. A szilágymegyei öblözetben is a Berettyónak csak Szilágynagyfalu felett van nagyobb esése, ez alatt már teljesen elveszti hegyi patak jellegét. Szilágynagyfalu és Maigitta között a folyó átlagos esése kilométerenkint 2 méternél kisebb Margitta alatt ömlik bele a Feketeerdőből és Sólyomkőről lesiető Bisztra, a Berettyónak egyetlen nagyobb esésű torrensjellegű hegyipatakja. A Bisztra átlagos esése Hw-kint 10'5 ад. A Bisztrától keletre Bodonos, Tataros, Felsőderna határában barnaszén- és aszfalt-telepekkel találkozunk. Helyenkint a pontusi homokot több méter vastagságban aszfalt telíti. Margitta felett a jobbparton ömlik be a Berettyóba az Úsztató patak, ez alatt pedig a fancsikai, továbbá a szentjóbbi patak. A balparton még nagyobb patakok táplálják, ú. m. a Gyepes, Almás és a Kösmő. A Berettyó esése a Bisztrától a Kösmőig már kilométerenkint az egy métert sem éri el. A Berettyó az aprószemű kavicsot a Kösmőig lehozza. A kavics 'csekély kivétellel tiszta kvarczkavics, a melyet sok ideig a palakőzet zárt be és ennek elbomlása után indította útnak a folyó áradó vize. Pocsajnál ömlik a Berettyóba az Ér, a mely a boráról nevezetes Érmellék domblánczolata alatt húzódik a folyó felé és majdnem olyan nagyságú térületről szedi össze a vizeket, mint a Berettyó. Az Ér már teljesen síkföldi vízfolyás, csakis a felső szakaszon beömlő egyes patakok, mint a Szekeres, tasnádi patak, és a Csahoj kapják a dombvidékről a vizeket. Az Ér és a Kraszna vízválasztója Kémertől Ákosig 350 méterről 150 méterre száll alá. Ákos. Királydarócz és Nagymajthény között a vízválasztó egészen elmosódott. A vízválasztó a Kraszna mellett húzódik 120—150 m magasságban az Adria szine felett, de az alluviális talajt egyes erek és egyes hajlások átszelik. A Kraszna áradó vize. mihelyt a folyó vízállása Kisderzsidánál a 310 cm-t, Nagymajthénynél a 460 cm-t meghaladja, átcsap az Érbe és az Érnek egész lapályát vízzel borítja. A legnagyobb az átömlés Krasznamihályfalvánál. a hol egy holt Krasznaág a község alá hozza a vizeket és ezek a Zugoly-utczán keresztül buknak át a Bika-rétre és innen sietnek a Szekeres - patakba. Az átömlést elősegítik a Kraszna szabályozatlan szakaszán fennálló malomgátak. A nyírségi homokdombokon a vízválasztó helyenkint a 180 m magasságot eléri. A nyiri dombokról a vizeknek nagyobb része észak felé a felső nyírvidéki csatornába, az úgynevezett Lónyay-csatornába, délfelé pedig a. Berettyó-társulat Kálló csatornájába folyik le. A homokvidékről aránylag kevés víz folyik kelet felé a Krasznába és nyugat felé a Hortobágyba. A Tiszától, Tiszadob. Tiszadada és Tiszalöktől délre és Tiszapolgár, Tiszafüred, Kunmadaras, Fegyvernektői keletre fekvő síkfekvésű területekről a belvizeket a Ilurfobágy szedi össze. A vízválasztó a Tisza felől is nagyobbára alluvialis talajon halad és azt egyes erek, sőt mesterségesen létesített árkok és csatornák átvágják. Hajdan a Tisza vize átcsapott az alacsony vízválasztón, elöntötte a Hortobágyot is.