Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

5. füzet - VI. Apró közlemények

159Щ APRÓ KÖZL

EMÉNYEK. 1. A po.tomac-i vízművek. (5 rajzzal). Washington vizzel való ellátása terve, melyet W. C. Langfitt dolgozott ki, a már meglévő Potomac-vízművek kibővítésével kapcsolatban vízerőtelep megépítését is felöleli. Washingtont ezideig azok a vízművek látták el vízzel, melyek a Potomac-on, a Chesapeake-Baybe ömlésétől mért 190 km-re épültek. A folyót itt az úgynevezett «Great Falls» (nagy vízesések) gát duzzasztja s a vizet, a Potomac völgyének bal oldalán húzódó, mintegy 14'5 lem hosszú vezetékben viszi Washington felé. A vízvezeték a Dalecarlia öbölbe torkollik, mely tározó s egyúttal derítő medenczéül is szolgál. Innen a 3-2 /cm-rel távolabb eső georgetown-i medenczékbe kerül, a hol újabban mesterséges tisztításnak vetik alá. A tisztító medenczékből alagúton jut azután a víz a Mc. Millan Park medenczéjébe. Innen szivattyúkkal emelik a mintegy 12 hektár felszinű szürőmedenczékbe. Ezeket a vízműveket 1853-tól 1867-ig építtették M. C. Maigs tervei szerint. A mesterséges víztisztító berendezéseket, a Mc. Millan Parkhoz vezető alagutat, valamint a szűrő telepet későbben létesítették. • A Washington vízszükséglete a lakosság szaporodása miatt már évek óta több, mint amennyit az eredetileg létesített vízművek biztosan fedezni tudtak, bár 1907— 1910. években a csőhálózat kijavításával és a vízpazarlás kártalanításával 15 százalékkal emelték a fogyasztók részére jutó vízmennyiséget. A vízműtelep kibővítésére és vízszolgáltató képességének emelésére az idők folyamán több terv készült, melyek közül kivitelre a vízerőteleppel kapcsolatos tervet fogadták el, a melynek részei a következők: a) 35-0 méter magas völgyzáró gát a Potomac-völgyében, közel Columbia tartomány észak-nyugati határához, mintegy 500 méterre a folyón átvezető lánczhíd felett (1. rajz). b) A völgyzárógáttal létesített új tó vizének erőtermelésre való, felhasználása, az elektromos erő elvezetése és felhasználása. c) Annak a szivattyútelepnek megépítése, mely a város vízvezetékéhez szükséges víztöbbletet az új medenczéből a Dalecarlia-öbölbe emeli. d) A Dalecarlia öbölből a Mc. Millan Park vízmedenczéjével kapcsolatos szűrőtelepig vezető vízvezetéknek kibővítése. A terv elkészítésével 1912-ben Langfitt ezredest bizták meg s költségeire 100.000 koronát engedélyeztek. Columbia kerület várható vízszükségletét a jelenleg fogyasztott vízmennyiségből lehetett megállapítani úgy, hogy a legutóbbi 60 év alatt bekövetkezett lélekszám-emelkedést vették alapul. Ezen az alapon, azt lehet következtetni, hogy 1950-ben 570.000 lélek vízszükségletéről kell majd gondoskodni. A terv úgy van kidolgozva, hogy 1950-ig az új vízműtelep bővítésére ne legyen szükség. A napi átlagos fogyasztást fejenként 655 literre vették s a legnagyobb lehetséges fogyasztásra még további 30%-ot adtak hozzá. így az 570.000 főnyi lakosság napi legnagyobb szükségletét 485 000 köbméterben irányozták elő. A Potomac emésztését az Egyesült Államok geologiai hivatala 15 éven keresztül folytonosan nyilvántartotta a lánczhíd közelében vég12*