Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

5. füzet - III. Amman Arzén: Vágszabályozás Ruttka község határában

142 Természetes, hogy nemcsak az erőszakos beavatkozások, mint az átmetszés, de a minimális beavatkozások elvén alapuló szabályozáskor is a hordalék megbolygatása elkerülhetetlen. Ezért a szabályozást mindenkor a legfelsőbb szakaszán kezdve fokozatosan az előzök fig}'elembe vételével hajtsuk végre. Elsősorban tehát a hordalékot termelő vízfolyások rendezendők, a hordalék újabb termelését a meder rendezésével kell megakadályoznunk, a már kitermelt ós a folyó vagy patak hullámterét alkotó hordalék tovább szállítása a zátonyok megkötésével megakadályozandó. E sorrend megtartásával a szabályozással kapcsolatosan mégis meginduló hordalék a már kész szakaszok kész műveit károsan nem fogja érinteni. Műveink elhelyezésekor a lehetőség határain belül a folyó jól kifejtett régi medrenek megtartására törekedjünk. Ezt biztosíthatjuk, ha a homorú partokat megkötjük, a domború oldal zátonyait pedig a szükségnek megfelelően alkalmazandó keresztgátak segélyével erősítjük és fejlesztjük, mint ezt a 4. képen látható X

1 és A'

3 helyen is terveztük. Egyenes szakaszok kerülendők. Az ívek nem körívek, hanem a mederalakulásához simúló, enyhe hajlású fokozatosan görbülő ívek összetételéből álljanak. Ezzel két czélt érünk el. Alkalmazkodunk a folyó természetéhez egyrészt, másrészt pedig a műveket kisebb mélységekbe helyezve el, költséget takarítunk meg. A Vág folyón középvízi. szabályozást végeztünk. E szabátyozással míg egyrészről a partok megvédésére törekedtünk, másrészt a tutajútat rendeztük. A tutajút biztosítása a középvízi szabályozásnál nem teljes. Az inflexiók keresztzátonyai tutajozásra még alkalmas vízállásnál is akadályúl szolgálnak. A középvízi szabályozásnak ezt a hiányosságát megszüntethetjük, ha az inflexiókban a kisvíz színéig érő művekkel (sarkantyúk) biztosítjuk a kisvízi tutajútat. A középvízi szabályozás megkívánja, hogy a meder szélességet a .normális, középvízi meder szélességében, a vezetőművek korona magasságát pedig a középpartmagassággal színelő középvíz színtjében állapítsuk meg. A művek biztossága érdekében a tervezett munkálatokkal elérendő fenékvonal megállapítandó és az alapozással e vonalig kell lemennünk. Egyébként pedig a kisvízig érő lábazatba lehetőleg sok -és nagy követ tározzunk, hogy így mindennemű alámosatásnak elejét vegyük. Tutajozott folyókon drótfonatosművek mint vezetőművek csakis a kisvíz színéig alkalmazhatók, mert a tutajok és szálfák könnyen megbonthatják. Ha a lábazatot drótfonatos művekkel építjük is ki, akkor is a védelme czéljából a kisvíz színében terméskőhányás alkalmazandó. A művek megmaradásának feltétele a jó alap és a lábazatnak sok és nagykővel való biztosítása. A terméskő azonban drága és nem elég nagy darabokban szállítják. Bár még a kísérletek ezen a téren a Vág munkálatoknál nem történtek, de czélszerűnek találnám, ha a Vág folyó hordalékát a terméskövet helyettesítő betontuskók készítéséhez felhasználnék. A terméskőnek különösen nagy hibája, hogy kellő nagyságban nem szállítják és hogy a kisebb darabokat a víz sodra hamar tova ragadja. Betontuskók alkalmazásakor a szükséges méretben való előállítás lehetősége a kezünkben van.