Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

5. füzet - I. Oltay Károly: A közvetlen hosszúságmérések eszközei, módszerei és pontossága

463 Lefelé haladáskor tehát a változások nem olyan nagyok, de szintén számottevők. A mérés maga a távolság végiglépéséből és a megtett lépések megszámlálásából áll. Hogy a megszámlálást el ne vétsük, czélszerű csak minden második lépést számolni. így jártak el már a rómaiak is, a kiknek a mille passum elnevezésű hosszegysége voltaképen ezer kettős lépésnek, azaz kétezer lépésnek felel meg. A számlálásra gyakran használnak olyan órákat, melyek mutatója egy gomb megnyomására egy számmal ugrik tovább, a mikor tehát méréskor minden kettős lépéskor meg kell nyomni a gombot s így a számlálás maga elmarad. Ugyanilyen órát lehet a léczek, meg a szalagok számlálására is használni. Vannak ol-yan órák is, a melyek maguk (automatikusan) számolják a lépéseket. Ugyanis minden lépéskor a test súlypontja kissé felemelkedik, s azután ismét lesülyed, vagyis minden lépés egy kis zökkenéssel jár. Ezt a zökkenést egy kis rugalmas inga megmozgatására lehet felhasználni s ez a mozgás számlálószerkezetre át vive, adja meg a lépésszámot. Az ilyen órák (pedometerek) nem mérik teljesen pontosan a lépésszámot, legfeljebb 5% pontosságra számolhatunk, azért inkább csak a turisztikában használják. Ha ferde térszínen mérjük lépéssel a távolságot, akkor a vízszintesre való redukálást igen czélszerűen úgy végezhetjük, hogy minden ezer, esetleg ötszáz lépésre leolvassuk az aneroidot s a leolvasásokból kiszámítjuk az egyes szakaszok magasság-különbségeit. A vízszintesre való redukczió mindig elegendő megközelítéssel a következő képletből számítható: m

2 ~~ 2L a hol m a szakasz magassága, L pedig a hosszúsága. A lépés-mértékkel elérhető pontosságra nézve a következőket mondhatjuk. Ha tekintet nélkül egyéni lépéshosszunkra a távolságot a lépések számából úgy számítjuk, hogy a lépéshosszt 0'80 m-nek vesszük, akkor közéi vízszintes és sima helyen + 5% pontosságra számíthatunk. Ha azonban ismert távolságok lépésévél megállapítjuk egyéni lépéshosszunkat, úgy + £% pontosságot érhetünk el kedvező (közel vízszintes, akadálymentes) talajon. 4. A menetelési idő. A mennyiben az időegységnek (pl. egy órának) megfelelő menetelési hosszúságot ismerjük, akkor a menetelési időből meg lehet állapítani, a megtett út hosszúságát. Tudjuk például, hogy gyalogos ember felszereléssel (katona) óránkint 4 km-1 halad, felszerelés nélkül (tourista) 5—6 km-t ; a karavánok óránkint 4 km-t tesznek meg stb. Ha tehát mérjük a menetelés idejét, úgy ebből és az ismeretes sebességből a hosszúság számítható. Az elérhető pontosság — hosszabb útat feltéve — + 5<>/o-ra tehető.