Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - III. Zayzon Géza: A vizmosások szabályozása

39 Minthogy ezeknek a fenékgátaknak a rendeltetésük akkor, mikor a vízmosás beerdősült, tulajdonképen megszűnt, a gát anyagához tartósság szempontjából különösebb kívánalom nem fűződik, e tekintetben a helyi viszonyokat és a pénzügyi szempontokat kell szem előtt tartani. Egy fontos körülmény továbbá, a melyet a gát anyagának a megválasztásakor figyelembe kell venni: a hordalék milyensége. Kavicshordalékú vízmosásba rőzse fenékgátat ne építsünk, mert az ilyen vízmosásban a rőzsegát hamarább tönkre megy, mint sem a gát-udvar beerdősülhetne. A kavicshordalék a rőzsegátak rőzséjét a szó szoros értelmében meghámozza és a rőzsét alkalmatlanná teszi, hogy kihajtson és gyökeret verjen, pedig a rőzsegátaknak az a rendeltetése, hogy élő sövényekké alakuljanak. Természetesen itt rozsén mindig fűzrőzsét értünk. A rőzsegát szerkezetére vonatkozóan azt jegyezzük meg, hogy ahol a vízmosásban tekintélyesebb vízmennyiség vonul le, ott az u. n. egyes és kettős rőzsefonások helyett czélszerűen alkalmazhatjuk az u. n. lészás gátakat, melyek abban különböznek amazoktól, hogy a vizet nem buktatják, hanem surrantószerűen vezetik le. Iszapos homokhordalékú vízmosásban czélszerű a feneket ilyen lészafonással, rőzsepokróczczal mintegy kiburkolni, mert a belőle keletkező sűrű növedék csakhamar beerdősíti a vízmosás fenekét. Kavicshordalékú vízmosásban eredményesen alkalmazhatók a kavicscsal töltött drótfonatok. A gáttestet keresztbe fektetett és a két partba jól bekötött henger, az utófeneket pedig drótfonattal leborított nagyobb méretű kavicsburkolat alkotná. Ott, ahol terméskő van a helyszínén, a fenékgátakat legczélszerűbben belőle létesíthetjük, még pedig mohába rakott falazattal. Fagátakat a mai nagy árak miatt csak ott alkalmazzunk, ahol olcsóbb építőanyag nem áll a rendelkezésünkre. A czölöpsorból való fagátaknál czélszerűbbek az úgynevezett szekrényes gátak, mert rendszerint a czölöpök a kavicsos, palás talajba nem verhetők le a kellő mélységre és így vagy a bukó víz okozta alámosás, vagy a hordaléknyomás következtében a czölöpös gátak könnyen bedűlnek, míg a partokba kellően bekötött szekrényes gátak az ilyen erőfeszítést inkább kiállják. A fentebb ismertetett művek rendeltetése a beerdősítés, tehát az erdészet munkakörébe tartoznak és alig szükséges, hogy ilyen művek tervezésében a kultúrmérnöknek közre kelljen működni úgy, hogy a forrás vidékének a rendezése rendszerint erdészeti munkálatokkal létesíthető. A vízmosás középső szakaszának, a toroknak a rendezése a fenék lemélyülésének és a partok alámosásának a meggátlásában áll, a mit kétféleképen érhetünk el: vagy burkoljuk a medret, vagy fenékgátakkal olyan esést állítunk elő, a mely a lefolyó víz sebességét annyira mérsékli, hogy a víz elevenereje a gátak mögött lerakódott hordalékot tovább nem mozgathatja és további fenéklemélyülést nem eredményezhet. A fenék burkolása költséges volta miatt csak kivételes esetben alkalmazható. A burkolt meder csésze-, vagy trapéz- keresztszelvényű lehet. Az előbbi vízlefolyás szempontjából kedvezőbb, de a kivitele nagyobb gondot kíván, mint az utóbbié. Minden esetben szükséges, hogy szakaszonkint fenékbordákat alkalmazzunk, a melyek mintegy támaszául szolgálnak a burkolatnak. Ha a torok rendezésekor gátakat alkalmazunk, minden tekintetben műszakilag helyesen szerkesztett és épített bukógátakat kell létesítenünk, mert itt már nagyobb víztömegek és velük nagyobb görgetegek és fatuskók mozognak, mint a vízgyűjtő medenczében.