Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - IV. Maurer Gyula: A Béga V. csegézőműveinek vasszerkezete

48 Az V-ik számú, duzzasztó-mű bakjai súlyosabbak; ezeknek a láncz támadáspontjára redukált súlyát 1000 £#-nak vettük. A bakok közötti lánczhosszt 60 cm-rel nagyobbra, 4'10 m-re növelve, a bakokat terhelő iszapra vonatkozó föltevések változatlan megtartásával az emeléshez szükséges erőre 4850 kg-ot, 20% súrlódással együtt 5820 kg-ot nyerünk. Az emelő-gép 6000 hg-тл van szerkesztve, 248-szoros és 91-szeres erőáttétellel. A duzzasztó-mű felállítása, vagyis a bakok kiemelése a 248-szoros áttétellel, míg leeresztésük a 91-szeres áttétellel, vagy pedig a szalagfékkel történik. A szalagfék használata azonban koczkázatos, czélszerübb a mű lefektetését is a hajtókaron végezni. Ha a gép hatásfokát 65%-ra teszszük, akkor 6000 Jcg maximális erőkifejtéskor a gépet hajtó két ember mindegyikére 18.6 kg esik. 18*6 kg erőkifejtés már sok egy emberre, de ez ritkán fordúl elő, s akkor is átmenetileg abban a pillanatban, a midőn egy újabb bak megmozdúl. Az erő azután ismét csökken. Nem lett volna czélszerű nagyobb erőáttételt alkalmazni, mert akkor a lánczot és gépet két ember könnyen túlerőltethetné. Két embernél többnek az emelőgéphez nyúlni tilos. Ha kivételesen valamely okból nagyobb ellentállás állana elő, s két ember az emelést nem győzné, az akadályt el kell távolítani, vagy pedig a már némileg megemelt bakokhoz külön lánczot kötve, az emelést csigasorral kell elősegíteni. Csapok, csapágyak. Míg a külföldön a bakok mindkét csapját csavarokkal ós ékekkel rendszerint lekötik á fenékhez, addig mi az alsó, vagyis nyomott csapot lekötés nélkül, kiemelhetően helyeztük el a csapágyba, a minek következtében mi a bakokat buvármunka mellőzésével vagyunk képeses kiemelni és viszszahelyezni, helyesebben kiváltani. Minden duzzasztóműnél évente 3—6 bakot cserélünk ki mázolás czéljából, s azért ez tetemes könyebbséget okoz. Míg az Alsó-Béga műveinél levő csapágy-öntvények a külföldiekhez hasonlóan a rögzítő ékek részére szükséges réssel el vannak látva, bár az ékeket soha sem helyeztük el, addig a Nagybecskerek feletti műveknél ily rések már nincsenek. Hanem, hogy a bakok kevésbbé könnyen ugorjanak ki helyükből, a csapokat a lefektetés irányával ellentétes oldalon ívelt nyúlvánnyal láttuk el. (Lásd I. sz. rajzlapot.) Ez ívelt nyúlvány alkalmazása következtében a csap akkor sem ugrik ki ágyából, ha az valamely idegen tárgynak a bakok közé való szorulása következtében, vagy bármily más okból kissé megemelkedett. Azonkívül e nyúlvány igen megkönnyíti a bak visszahelyezését, mert a midőn a bak hátsó, vagyis vízmentén alsó csapja e nyúlványt éri, ágyába egyszerűen leereszthető, Az alsó, nyomott csapágy a III. és IV-ik sz. duzzasztó-műveknél is ilyen, s lefektetés közben ez ideig egyetlen bak sem ugrott ki helyéről. Az V. számú duzzasztó-mű bakjainak csapjai ugyanolyanok, mint az alább fekvő művekéi, csupán erősebbek. Az alsó csap átmérője a nagyobb feszültségnek megfelelően 125 mm, míg a felsőé csak 110 mm. A felső csapágy és a küszöb alakja olyan, mint az Alsó-Béga műveié; ezeknek a húzott csapágyaknak a betonlapra való lemacskázása azonban már mind szerelő, mind erőműví szempontból külömbözik. Mig ugyanis a Béga legalsó két művénél a lemacskázás csapágyankínt külön-külön elhelyezett ellenlapok segélyével történt, addig a Nagybecskerek feletti III—V. sz. műveknél a horgonyok