Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására

a 100 m hosszú alapgödör közepe jó volt, de két végét a források erősen fella- zították úgy, hogy az ülepedés a közepén csak 1 cm volt, a végeken pedig 10 cm-ig terjedt, minek következtében az alap sok helyen e^ is tört. Ha már most kiszámítjuk a 38. és 39. ábrán jelzett alátámasztás és terhelés esetében bekövetkező ellenkező értelmű maximális nyomatékokat és a tartót mindkét nyomatékra méretezzük : akkor nyilvánvaló, hogy a tartó nem fog eltörni, mert ennél kedvezőtlenebb eset a valóságban sem következhet be. Természetes, hogy ezekben a feltevésekben nyilvánvaló túlzás van, mert a valóságban ennyire kedvezőtlen talajreákczió-eloszlás nem következhet be. A csőzsiliptartót nem lehet egy- ponton, mérlegszerűleg alátámasztani, mint ezt a 39. sz. rajz láttatja. Azután feltételeztük, hogy a tartó merev, pedig a valóságban rugalmas, lehajlik és a talajreákcziók kedvezőbb eloszlásához ez a körülmény is hozzájárul. (L. dr. Benedek tanulmányát a «Vízügyi Közleményeké XXX. kötetében.) Azonban, hogy a valóságban mennyivel kedvezőbb a helyzet a 38. és 39. számú rajzokon feltételezett eseteknél, azt nem tudjuk. Ezért, lia — a mire minden más téren is megvan a törekvés — sztatikailag határozott módon akarunk számítani, alig marad egyéb hátra, mint a méretezést ilyen kedvezőtlen eset feltevésével hajtani végre. Vannak más feltevések is, a melyek sztatikailag határozott megoldást adnak. Ilyen pl. Erdős feltevése is. De fentebb már részletesebben kifejtettük, hogy a valóságban kedvezőtlenebb terhelés mód is bekövetkezhet — még pedig az egyenetlen ülepedés következtében — mint azt Erdős feltételezi. Mihelyt a talajreákczió nem egyenletes, mint azt Erdős feltételezi, hanem az altalaj fel van lazítva, vagy már amúgy is egyenetlen: a számítottnál nagyobb is állhat elő és a tartó eltörhet. Ezzel szemben a 38. és 39. sz. rajzokon jelzett terhelő feltételnek és számító módnak az az elsőbbsége, hogy ennél rosszabb eset és nagyobb hatásszenvedés a valóságban nem következhet be és így — ha jól van megépítve — lehetetlen, hogy a csőzsiliptartó eltörjön. Most már vegyünk fel egy közepes hosszúságú, mondjuk 50 m. hosszú csőátereszt. Minden számítás nélkül is nyilvánvaló, hogy ha ezt két végén, illetve 'csak a közepén alátámasztott tartónak tekintjük, mely az önsúlylyal és a felette levő töltés súlyával van terhelve, ilyen nagy támaszközzel olyan nagy hajlító nyomatékot kapunk, hogy a tartót nem bírjuk megfelelő erősre méretezni. (Legalább gyakorlati értelemben nem, mert ilyen erős tartó rendkívül sokba kerülne.) Ezért nem marad egyéb hátra, mint a támaszközt kisebbítem, vagyis a csövet részekre osztani és minden egyes részt (csődarabot) a másiktól függetlenül számítani és építeni ki. Az egyes darabokra azután már alkalmazhatjuk a 38. és 39. .sz. ábrákon jelzett sztatikailag határozott terhelő és számító módot. 38. rajz. Két Végén alátámasztott csőzsilip terhelés-sémája. 39. rajz. Középen alátámasztott csőzsilip tehelés-sémája.