Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására

215 vizek idején, gyakran üresek, rajtuk gyakran 15—20°-os hideg szelek fújnak végig és így jelentékeny hőmérsékleti változásnak vannak kitéve, bár a napsugár a csöveket közvetetlenül nem is éri. Épen a csöveket léhűtő jeges szelek miatt már felmerült az a javaslat is, hogy a csövek két végét télen lezárják. 8. Czementbesajtolás. (Bővebben 1. «A beton» 334—350. lapján.) A czementbesajtolás úgyszólván megbecsülhetetlen segítség fellazult alapok üregének kitöltésére, megrepedt múépítmények javítására, szádfalak tömítésére stb. Azonban az altalaj megszilárdítása szempontjából alföldi folyós homoktalajainkban ettől a módszertől egyelőre talán nem szabad túlságosán sokat várnunk, mert a czementet a finomabb homoktalajokba — legalább az eddig rendelkezésünkre álló gépekkel — alig lehet besajtolni. Ellenben kavicsos talajok tömítésére és szilárdításara ez a módszer nagyon alkalmas. Vannak ugyan már újabban példák arra is, hogy vízöblítéssel kapcsolatban iszapos talajokba is sikerült czementhabarcsot sajtolni, de ezek az eljárások alföldi talajainkban még nincsenek kipróbálva és így meg kell várnunk a kísérletek eredményeit. Üzem közben keletkező alámosások kitöltésénél, repedések eltömésénél azonban a czementbesajtolást bármilyen talajban már igen sok helyen kitűnő sikerrel alkalmazták. Itt felmerül az a kérdés is, nem volna-e czélszerű belvízsilipeink alapjába egymástól pl. 3—4 m távolságban elzárható függőleges vascsöveket építeni be, a melyeken át azután az üzem közben keletkező kisebb üregeket czementtel lehetne kitölteni. Általában a czementbesajtolás hazánkban még egészen új módszer; kívánatos, hogy minél több kísérletet hajtsunk végre annak a megállapítása czéljából, hogy ezt a kitűnő eljárást milyen körülmények közt alkalmazhatjuk czélszerűen belvízzsilipeink építéséhez és fentartásához is. 9. Talajkutatások. Gyakran megtörténik, hogy a belvízi múépítmények tervét egy-két, sokszor felszínesen vagy egyenesen tévesen végrehajtott talajfúrás alapján állapítják meg és mikor már ki van emelve az alapgödör és nagy bajok vannak, akkor indul meg a tanakodás, miképen lehetne a bajokon segíteni. A legtöbb esetben azután nem lehet másképen dönteni, mint hogy az alapgödröt a legsürgősebben tömjék be betonnal, mert más eljárásra már nincsen idő. Pedig, ha a tervek kellő előtanulmányok alapján, jól átgondolva készültek, munka közben alig szabad nagyobb bajoknak előfordulniok. De hogy a tervet jól át lehesen gondolni, ahhoz az szükséges, hogy nagyon részletes és jó, megbízható talajfúró eredmények álljanak rendelkezésünkre. Nagyobb építéskor a próbafúrásokat próbaczölöpözéssel, próbaszivattyúzással, kutató aknák létesítésével stb. is czélszerű kiegészíteni. Alig van kiadás, mely olyan bőven vissza ne térülne az építéskor, mint a részletes és megbízható talajkutatás költsége. Ha minden körülményt előre ismerünk és minden várható nehézséggel előre számot vetettünk, az építés még a legnehezebb körülmények között is simán és gyorsan megy, (nem tekintve a ritkán előforduló, nagyon kivételes nehézségeket). B) Főszempontok a csőzsilipek tervezésekor. 1. A csözsilipek hossza. Az ármentesítő szakemberek közt e tekintetben két szélső irányzat észlelhető. Egy részük azt hangoztatja, hogy a szivárgó víznek nagy talajellenállást kell az útjába állítani és így a csöveket mennél hosszabbra, lehetőleg 100—150 m hosszúra kell