Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására

190. kútforrása: t. i. vízi építéseinkből évtizedeken át száműzték a czölöprácsot és ezzel hazánkban hosszú időre eltértek az alapozó módok külföldi fejlődésének irányától. A száműzött czölöprácsot csak 10 évvel ezelőtt az alsóbégai duzzasztóművek alapozásánál sikerült visszahelyezni. Hogy mi az oka annak, hogy a czölöprács az egyik helyen nem felelt meg, a másik helyen pedig kitűnően bevált, azt majd alább fejtjük ki. A koósdi zsilip és a hozzá hasonló módon épült csőzsilipek meghajoltak és szintén megrepedtek ugyan, de a repedések rendszerint vékonyak voltak és így nagyobb bajokat nem igen okoztak. Mivel azonban — mint ezt pl. az 1907. évi rudolfsgnádi zsilipkatasztrófa, megdöbbentően igazolta —.a megrepedezett csőzsilipek biztossága nem eléggé megnyugtató s ha 100 zsilip nem is dől be, a 101-dik bedőlhet: a vasbetonépítés terjedésével felmerült az a javaslat, hogy a csőzsilipeket könnyebben, rugalmasabban és szilárdabban, vasbetoncsövekből, úgyszólván alapozás nélkül építsék. De hogy magában véve a vasbeton sem csodaszer, azt csakhamar bebizonyította az első vasbetonból készült csőzsilip, mely mintegy 140 helyen repedt meg. Igaz, hogy a repedések részben csak hajszálrepedések, részben igen vékony repedések, de az ilyen finom repedésekkel teleszőtt csőzsilip biztossága sem mondható eléggé megnyugtatónak. A végeredmény tehát az, hogy vannak 2 m vastag betonalapokra helyezett massziv csőzsilipeink és velők szemben alap nélkül, illetőleg csak 15—20 cm vastag kiegyenlítő betonrétegre épített vasbetoncsöveink, valamint e két szélsőség közé eső mindenféle zsilipeink és mindnyájuk legnagyobb része többé-kevésbbé megrepedt. Egyik ármentesítő társulati főmérnök erről a kérdésről így nyilatkozik:

1 «A 821 gátzsilipünknek csak kisebb része olyan, a melyik egy vagy több helyen megrepedve, eltörve ne volna, a melyik már közepes árvíznél is nem csurogna, a melyik a beállható igen nagy, egyes folyószakaszokon 8—9 m magasságú víznyomás mellett altalajának kiüregelődésével és így felfordulásával és árvízkatasztrófával nem fenyegetne.» «Amíg zsilipeink alatt karvastagságban csurog a víz már közepes árvizeknél is, a míg azok számtalan helyen vannak megrepedezve és eltörve, a mikor egyes részeikben czentiméterekre, sőt decziméterre vannak besüppedve az erősen szivárgó víz elmosásának kitett iszapba, a mikor zsilipeink ekként kellő alátámasztás nélkül, darabokban lebegnek ég és föld között, addig a 6 millió hold árvédelmi biztonsága felől nem lehetünk nyugodtak és minden egyes nagy árvíz alkalmával el kell készülve lennünk egy vagy több rudolfsgnádi katasztrófára.» Ha a helyzetnek ilyen sötét szinben való lefestése erősen túlzott is, annyi kétségtelen, hogy zsilipépítészetünk — bár egyes kiváló szakembereink, különösen Erdős Ferencz ez irányban buzgó és kiváló munkálkodást fejtettek ki — még nincsen azon a fokon, hogy zsilipeinket abszolút biztossággal tudnók építeni és így kívánatos, hogy mint egyéb építészeti ágakban, úgy a zsilipépítésben is állandó legyen a fejlődés. A nagyobb biztosság mellett természetesen kívánatos a gazdasági szempontból való fejlődés is, vagyis az a törekvés, hogy újabb műépítményeinket nemcsak nagyobb biztossággal, de lehetőleg olcsóbban építsük. 1 Küzdényi Szilárd: A gátzsilip. 1910.