Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - I. Kolossváry Ödön: A Balaton rendezéséről

183. hevességét. Tegyük föl ismét a legrosszabb esetet, vagyis hogy e tóterületen egy hónapon keresztül állandóan naponkint 10 mm, tehát egy hónapban 300 mm elpárolgás hat módosítólag, úgy e vízmennyiség 32,000.000 X 0'3 — 9,200.000 m

s-t ad ki. A Balaton 64000 hektárnyi tóteriiletén a vízállás 1 cm-e

s változása 6 milió m

s viznek felel meg, és így a fentebbi vízmennyiség a tó felszínére 15 cm -)- vagy — változást idézne elő egy hónapban, a mi akkor, midőn a napi vízállást Va cm pontossággal sem tudjuk leolvasni, csakugyan számba sem jöhet. Továbbá előre kell bocsátanom, hogy számításaimban szem előtt tartottam azt is, hogy mihelyt a vízszin a fölvett -f- 1*10 m magasságot elérte, a víztöbblet a zsiliptáblák fokozatos fölhúzásával leeresztendő, vagyis a vízszin állandóan 1-10 m magasságban tartandó, — az esetben pedig, ha a tó vízszine a -f- 1*10 m alá kezd sülyedni, az összes zsiliptáblák lezárandók és csak az alsó vidék részére szükséges 3-38 m

8 eresztendő le. Tehát e föltevések mellett, midőn 1873 június havában a tó vízszine a 0 fölött Г10 m magasságról alá kezdett szállani, vizsgáljuk meg, hogy minő vízmagasság állott volna elő, ha az alászállás időpontjától kezdve mindaddig, míg a tó vízszine —|— 1-10 alatt marad, csak 3'38 m

3-1 eresztünk le. A vízállásgrafikon szerint június végével az észlelt apadás 5 cm, júniusban a vízeresztés grafikonja szerint tényleg leeresztettek másodperczenkint 95 m'-t, ebből tehát vissza kellett volna tartani 6 m

8-1. E vízmennyiség 6 X 86.400 X 30 = 15,552.000 m». A tónak 600,000.000 m

2 kiterjedése lévén, 6,000.000 m

8 víz 1 cm változást idéz elő és így 15,000.000 m

8 visszatartása 2'5 cm vízszinemelkedést okozván, a június végén észlelt l-04 m magas vízállás helyett l-065 m magas vízállás állott volna elő. Július hónapban az észlelt apadás volt 10 cm, a vízeresztés ugyanannyi volt mint júniusban tehát a visszatartott víz ugyancsak 2"5 cm vízszinemelkedést okozván, az apadás 10 cm helyett csak 7 5 cm lett volna, vagyis a vízállás július végén 1 '065 —0 075 = 099 m lett volna stb. Midőn az észlelt vízállások grafikonja l'IO m magasságnál nagyobb vízállást tüntet föl, a fölösleges vizet leeresztvén, az előállítható vízszin álandóan -(- 1*10 m magasságban marad. Egy tekintet az így átdolgozott grafikonra meggyőz bennünket arról, hogy a Sió-mederbővítő munkálatok befejezte után óletbeléptethető zsilipkezelés és az a körülmény, hogy nagyobb csapadék bekövetkeztére való tekintettel férőhely előkészítéséről nem kell gondoskodni és így az a több 100 millió köbméternyi víztömeg, mely a vízeresztés grafikonjában vonalkázva van, minden aggodalom nélkül visszatartható, minő óriási hasznot biztosít a kisvíz dolgában is, miután a zsilipnek fentebb jelzett kezelésével az elmúlt 42 esztendőben csak 3 izben: 1875-, 1887- és 1890-ben szállott volna le a vízszin a siófoki vízmérczén-)-0-60 m magasságra egy-egy hónapra októberben úgy, hogy még a fürdőző közönség érdekei sem szenvedtek volna. Továbbá míg az elmúlt 42 esztendőben a tényleg észlelt vízállás 1879-ben -f- 1'90 és 1887-ben — 10, vagyis összesen 2 m-t ingadozott, addig hasonló körülmények között a jövőben 0 50 m-t meghaladó ingadozás nem igen várható. Úgy, hogy a jövőre nézve teljesen megokolt, hogy a Balaton maximális vízszinét -(- 1-10 m magasságban szabjuk meg, a mely vízállás minden érdeket és első sorban a fürdőző közönség érdekeit teljesen kielégíti.