Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - I. Kolossváry Ödön: A Balaton rendezéséről

177. eltávolításával egyidejűleg új zsilip építendő, a zsilip miként való kezelése az érdekelt társulatok szakértői által kidolgozandó és jóváhagyás alá bocsátandó utasítás szerint történjék öt évre terjedő próbaidő-tartammal. Ez volt tehát a siófoki zsilipre vonatkozó első zsilipkezelő szabályzat, mely az időpontot tekintve az alkotmányos kormány első ténykedései között foglal helyet. A zsilip kezelésére vonatkozó utasítás elkészülvén, 1868 dec. 31-én a minisztérium jóváhagyta. Ez utasítás megengedi, sőt elrendeli a nagyobb vízeresztést a Balatonból az esetre, ha a víztükör a tartalékvízre nézve megállapított 0'316 m magasra emelkedik, azonban kiköti, hogy a legnagyobb vízeresztés is csak addig terjedhet, míg a Sió-zsilip alatt elhelyezett vízmérczén a vízállás 1-26 m-nél magasabbra nem emelkedik. Ez 1-26 m vízálláskor a Sió medrén kiöntés nélkül 10*24 m

3 víz folyt le, miután 1862-ban a Siómedret ily vízemésztésre ásták ki. A 70-es évek nedves esztendői azután felborítottak minden rendeletet, zsilipkezelő szabályzatot és utasítást, a Balaton vize elkezdett emelkedni, 1877-ben fölemelkedett a 0 pont fölé 1-38 m, majd 1878-ban leszállván O'38-ra, októberben elkezdett újból fölfelé emelkedni és 1879 május végével a 0 pont fölötti 1*93 m-t magassággal kulminálván, két és fél éven keresztül átlagban a 0 pont fölött 1*40 m magasságú maradt. Természetes hogy ennek következtében megmozdult az összes érdekeltség, panasz panaszt ért, és a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium is újból tanulmányoztatta az egész Balaton-kérdést. Az időben még mindig csak a Balaton menti bozótok tulajdonosai, a déli vasút ós az alsó társulatok voltak a kérdésben első sorban érdekelve, miután akkor még a Balaton partján nyaraló-telepek egyáltalában nem voltak. Megnyugvással mutathatunk reá, hogy az a szakközeg, kit a közmunka- és közi. minisztérium e kérdés tanulmányozásával megbizott, Kiszely Károly, országos középítószeti felügyelő, a miniszternek 1879. évi augusztus havában beadott jelentésében nagy körültekintéssel kezelte a kérdést és világosan megjelölte az 1879-iki károsodások elkerüléséhez vezető utat, midőn azt mondja: «Gyökeresen lenne a Balaton vízszine szabályozható és az előállható károsodások megelőzhetők, ha az időközi áradások a feláradás tartama alatt leapasztathatnának. E czél el lenne érve, ha Balatonból másodperczenkint kár nélkül 48 köbméter víz lebocsájtathatnék, s ha e vízmennyiség befogadására s kellő levezetésére úgy a Sió, valamint az alantabb levő Kapós- és Sárvíz-csatornák is képesíttetnének. Hogy ezen víztömeg a Sió csatornán a felvett 234 m vízmélységgel . . . lefolyást találjon, a csatornának 47-52 G-m szelvényterülettel és 16'79 m fenékszélességgel kellene bírnia. A jelenlegi meder 9*48 m lévén, e szerint 7-31 m-rel ki lenne szélesítendő. Hasonló kibővítést igényelne a zsilip is és pedig 20*30 m belvilágra, s minthogy a jelenlegi zsilip szabad nyílása 11*06 m, e szerint a kiszélesítés lenne 9*24 m.» Ha a Kiszely-nek tanulmánya alapján javasolt megoldást keresztülvitték volna, akkor ma a Balatonnál és az alsóbb társulatoknál semmi baj sem lenne.