Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - VIII. Apró közlemények

164. Ezt az eljárást a Tiszatorkolat körüli gátszakadások hatásának számba­vételével, a törökbecsei vízállásokra végrehajtva, ijesztő eredményeket nyernénk. Kívánatosnak és szükségesnek tartom e számítások helyesbítését, mert a közölt adatok az érdekeltségnél nyugtalanságot idézhetnek elő. Az aldunai öblezeteknek küszöbön álló elgátolása a Tisza torkolati szaka­szának magas vízállásaira hatással lesz. Az egyik ármentesítőtársulat az elgáto­lások következtében várható vízszinemelkedésre nézve amúgy is tarthatatlanul nagy értékeket hozott forgalomba, s vele érvelt az öblözetek ármentesítése ellen. Mi lesz, ha ez árvízszin-emelkedéshez hozzáadja még az idézett közleményben a gátszakadások elmaradásából számított emelkedést? A kérdéses közlemény megállapítja, hogy az 1915. évi április 9-ki czibak­házai gátszakadás 10. és 12-ike között, vagyis a szakadást követő 48 óra alatt, az árvíz emelkedésében, illetve magasságában a szolnoki vízmérczénél 37 сот, a csongrádi vízmérczénél 33 cm visszamaradást okozott. És ezek alapján a gátsza­kadás nélkül előálló tetőző vízállást akként számítja ki, hogy a tényleg bekövet­kezett legmagasabb vízszinekhez hozzá adja e 37, illetve 33 cm-1. Bizonyos azonban, hogy a visszamaradás eme mérete és az árvíznek gát­szakadás nélkül várható emelkedése között ilyen egyszerű összefüggés nincsen. Olyan nagy medenczének, minő a Tisza medre, egy helyen való megcsapo­lása, — bár benne a víz állandó mozgásban van és az elvezetett vizet a felülről jövő pótolja — kihatással -van a folyómedernek nemcsak a szakadás alatti, hanem fölebb eső szakaszának vízállására is. A gátszakadás közelében előálló vízszin-sülvedós lefelé végig érezteti hatá­sát, de ha a szakadás és ennek következtében előálló vízelvezetés nem volt túl­nagy, lefelé némileg tompul; sőt kis, rövid ideig tartó szakadáskor messze lejebb már alig észrevehető. Fölfelé a gátszakadás előidézte vízszin-sülyedés csak kisebb távolságra hat vissza, még pedig mindinkább csökkenő mértékben. A gátszakadás következtében a vízállásokban előálló hatás tehát mind föl-, mind lefelé egyértelmű és hasonló a gátszakadás közelében előálló jelenséggel, csupán a mértéke és időtartama más. Ennek következtében a szolnoki és csongrádi vízállásokban nyilvánvaló hatásokat ugyanúgy tárgyalhatjuk, mintha a szakadás közvetetlen e mérczék fölött lett volna. Ha a vízszinesés változásai okozta másodrendű és gátszakadások esetén semmiesetre sem csekély hatásokat nem tekintjük, az átszakadás alatti folyó­mederben legmagasabb lesz a vízállás akkor, mikor benne legtöbb vízmennyiség halad át. Valójában a legnagyobb vízhozomány pillanata valamivel megelőzi a tetőző vízállás időpontját. A folyóban felülről érkező összes vízmennyiségek és a gátszakadáson keresztül elfolyó vízmennyiségek ábráját ugyanegy ordinátára egymás alá rajzolva, a két görbe közötti vonalhossz adja meg a szakadás alatti mederben lefolyó víz meny­nyiségét, melynek maximuma időszerint közel összeesik a vízállás tényleges tető­zésével. Az árvíz rendes levonulásának sebességéből Ítélve Szolnokon az 1895-iki árvíznek gátszakadás nélkül 15-ike előtt ke'lett volna tetőznie. Az átszakadás 9-én történt. Az elöntött terület csekély volta, a Tisza árvizének nagy tömege és a vízállásoknak a szakadás után mihamar beállott rohamos emelkedése azt bizo­nyítja, hogy a medencze hamar megtelt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom