Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - III. Dr. Benedek József: Megjegyzések a belvízlevezető zsilipek kérdéséhez

123 Egy rövid, de igen nyomós figyelmeztetés azonban kedvezőtlen véleményre kényszerít a vízzáró tömítés megbízhatósága felől. Nevezetesen «A beton» 300-ik lapja a következőket mondja: Az új berlin—stettini víziútak Niederfinownál levő 9 m vízszinkülönbségú zsilipéinél, a nagy vízszinkülönbség miatt nem mernek terjeszkedő hézagot alkalmazni, mert kísérleteik szerint a legjobb terjeszkedő tömítés is csak 5 m vízszinkülönbségig vált be, de ennél nagyobb nyomáskor a hézagokon átfolyt a viz. Ha tehát a legjobbnak itélt vízzáró tömítéssel végzett kísérletek ilyen kedvezőtlen eredményre vezettek s a németek hajózó csegéknél nem merik alkalmazni, akkor nem tanácsos árvédelemre szolgáló építményeket darabokban építeni, főleg ott, a hol a kísérletekkel egyező nagyságú víznyomás léphet fel. Könnyen elképzelhető, hogy az ilyen tömítés, mely csőáteresznél a körkeresztmetszet egész kerületére kell hogy kiterjeszkedjék, bármi jól sikerült is, ha a középső, két szomszédos darab közötti ülepedés különbségét, melyet tapasztalataink szerint csak 10—15 cm-re veszünk fel — a bronzlemez, mely a kör kerülete mentén hosszanti és szélességi irányban is különböző hatást szenved — az eltolódás alatt nem követi egyenletesen ; elcsavarodhatik, eltörik ; akkor megszűnik a vízzárás és nem lehetetlen, hogy a bár kevesebb számú, de a teljes keresztmetszeten átmenő 3—4 cm széles hézagok nagyobb veszélyt rejthetnek magukban, mint olyan megrepedt átereszünk, melynek repedései számosabbak ugyan, de a keresztmetszet felén túl nem igen terjednek ós csak milliméternyi szélességüek. > — Megjegyzések a belvízlevezető zsilipek kérdéséhez.

1 (11 képpel.) Irta: dr. Benedek József. A belvizek levezetésére a legutóbbi évtizedekben már a legtöbbször nem a régi mintájú, úgynevezett álló zsilipeket, hanem a hosszú, a töltés egész teste alatt végighaladó csőátereszeket alkalmazzák elsősorban azért, mert ezek a hosszú építmények a tapasztalás szerint kevésbbé vannak kitéve a szivárgó vizek okozta rombolásoknak, mint az álló zsilipek. Épen ezért, de ezenkívül azért is, mert a szivattyútelepekkel kapcsolatos olyan zsilipeknek, a melyek a belvizek szabad levezetésén kívül egyúttal nyomócső gyanánt is működnek, az ilyen csőzsilip a legtermészetesebb alakja : a következőkben csak a csőátereszek kérdésével foglalkozom. * * * Tapasztalati tény, hogy az Alföldön épült legtöbb csőáteresz megrepedt. Némelyik mindjárt az építés után, mások csak évek multával. Olyan csőzsilip, a mely kifogástalan állapotban megérte volna a 20—25 évet, alig van egy-kettő. Ha olyan csőátereszt akarunk építeni, a melytől azt kívánjuk, hoíjy ne repedjen meg, akkor mindenek előtt tisztában kellene lennünk a meglevő csőátereszek megrepedésének az okával vagy okaival, hogy ezeket az okokat az új átereszek építésekor elkerülhessük. A következőkben tehát meg fogom kisérleni, hogy e jelenség egyik valószínű okára rámutassak s vele kapcsolatban' magának a jelenségnek valószinű magyarázatát adjam. * * * 1 A szerző ezt a czikket harcztéri szolgálata közben irta. Az olvasónak szives elnézését kéri tehát, ha egyes dolgokat nem tudott rószleteson kifejteni. 9*