Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
2. füzet - II. Erdős Ferencz: A belvízlevezető zsilipek és átereszek
118. tudunk, hogy 25—35 m közökben hézagokkal szétdarabolt hajózó csegék falán hőmérsékleti különbségből repedések még nem keletkeztek. 1 Elméleti képletekből számított hosszanti változás szintén megbízhatatlan ; rendszerint jelentékeny nagyobb értékek adódnak ki, mint a minőt a tapasztalás igazol. Egy szabadon fekvő 30 m hosszú tiszta betontesten 10° C. hőmérsékleti különbség következtében a tágulásból keletkezhető repedések mértékéül mindössze 4—8 mm-t ad a számítás. 2 Ha már most a föntebb említett építményeknél szerzett tapasztaláshói helyes következtetést akarunk vonni árvédelmi építményekre, figyelembe kell vennünk, hogy az előbb említett építmények télen-nyáron egyaránt ki vannak téve ea környező légkör hőmérsékleti különbségének, a mely a mi klimánk alatt rendes időjáráskor 40—50 fokot is elérhet, míg ellenben mélyen, a térszin alatt 8—10 m magas földtöltéssel letakart áteresz túlnyomó részén télen-nyáron közel állandó hőmérséklet uralkodik s csak a csővégek vannak rövidebb hosszúságban jelentéktelen hőingadozásnak kitéve; lia továbbá szem e'őtt tartjuk, hogy hazai zsilipeink és átereszeink közül kevesebb a tiszta betonból készült és közülök még kevesebb a 30 иг-nél hosszabb^ akkor megállapíthatjuk, hogy átereszeinken legfeljebb csak jelentéktelen apró hajszálrepedések keletkezhetnek hőmérsékleti különbségből. A vasbetétes betonban azonban már megbízhatóbb alapra támaszkodhatunk. Ugyanis Considère kísérletei szerint a vasbetétes beton a tiszta betonnál közel 20-szor nagyobb húzófeszültséget bír el, a nélkül, hogy megrepedezne, így tehát a hőmérsékleti változások okozta belső feszültség vasbetétes betonban 20-szorta nagyobb lehet, mint tiszta betonban, a nélkül, hogy repedezne. Ezen alapszik, hogy hoszszabb betonépítményeknél a szóban forgó repedések ellen épen vasbetétekkel védekeznek oly formán, hogy a falak ' tetején hosszanti irányban erős méretű rúdvasakat építenek be. Nevezetesen 3 az új berlin—stettini víziút zsilipéinél a 100 m hosszú falak belsejébe hosszirányban 30 mm átmérőjű gömbölyű vasakat helyeztek. Hasonló célból a Rajna—Herne-csatorna zsilipéinél is 45 mm erős vasakat alkalmaztak a falban, a melyekkel még az egyenetlen ülepedésből származó repedések elhárítását is czélozzák. Miután pedig árvédelmi nagyobb méretű műépítményeink legtöbbje vasbetétes betonból készült és míg a nagyobbaknak hosszúsága is rendszerint 30—35 m s csak kivételesen 40-60 m; ennélfogva ez építményeken hőmérsékleti különbségből repedések keletkezése szinte lehetetlen s az észlelt repedések eredete tehát egyéb okokra vezethető vissza. v Mindezeket összefoglalva és figyelembe véve az előbbi fejezetben mondottakat, mely szerint a tiszamenti legnagyobb árvédő gátakban nincs szükség 30—40 m nél hosszabb átereszre, megállapítható, hogy lia a jövőben átereszeinket nem tiszta betonból, hanem kizáróan vasbetétes betonból készítjük, akkor a-hőmérsékleti változásra való tekintetből hézagokra semmi szükség nincs. b) Az építmény ülepedéséből keletkező repedések. E kérdés megvilágítására a hidaknál és egyéb építményeknél szerzett tapasztalatokat figyelmen kívül kell hagyni, illetve nem vonatkoztathatók az átereszekre, 1 Lásd а л A Beton», írták Lampet Hugó és Sajó Elemér. 2 «A Beton», írták Lampl és Sajó Elemér. a Lásd «A Beton».
