Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - V. Sigmond Elek: A békéscsabai széktalajok fizikai tulajdonságai

151 A változó fizikai sajátságok közül pedig a következőket tanulmányoztuk: a talaj térfogatsúlyát, pórustérfogatát, víztartóképességét, vizeresztö sajátságát, minimális levegőt befogadó képességét és a talaj változó nedvességtartalmát a különböző évszakokban, továbbá öntözés előtt és után. Az alkalmazott módszereket a Magyarhoni Földtani Társulat 1913. évi deczember hó 3-iki s^.akülésén ismertettem.* A kísérletekhez az öntözött rét következő tábláiról szereztem be mintákat: 1. számú minta : 9. tábla, régi luczernás, sótartalma alapján I. osztályú talaj, melyről az öntözésekkel kapcsolatos nedvességmeghatározások alapján azt tapasztaltuk, hogy vízeresztő képessége jó. 2. sz. minta: 19. tábla, a legrégibb természetes gyeptáblák egyike, sótartalma alapján I. osztályú talaj, vízeresztő képessége jó. S. sz. minta: 24. tábla, sárkeréppel felülvetett fútábla, sótartalma alapján a felső 30 cm mélységű réteg I. osztályúnak bizonyult, de már a 60—90 cm mélységű .réteg helyenkint III. osztályú. Vízeresztő képessége jó. 4. sz. minta : 36. tábla, feltörés után fűvel bevetett tábla, különösen sótartalma miatt III. osztályú talaj, vízeresztő képessége rossz. 5. sz. minta : 38. tábla, erősen székes sarok, III. osztályú talaj, vízeresztő képessége rossz. 6. sz. minta : 20. tábla, vetett fűtábla, a felső 30 cm mélységű réteg I., a 60—90 cm mélységű III. osztályú talaj. Ez a tábla a legtöbb öntözővizet emészti. 7. sz. minta : 14. tábla, előbbivel mindenben megegyezik, de kevesebb öntözővizet fogyaszt. 8. sz. minta: 16. tábla, természetes gyep fehér here foltjáról, II. osztályú talaj, vízeresztő képessége jó. 9. sz. minta: 17. tábla, silány természetes gyep, II. osztályú talaj,-vízeresztő képessége jó. 10. sz. minta : 5. tábla, régi luczernás, porhanyó I. osztályú talaj, vízeresztő képessége jó. 11. sz. minta : 6. tábla, régi luczernás, porhanyó I. osztályú talaj, vízeresztő képessége jó. A talaj valódi fajsúlya a talaj szilárd alkotórészeinek fajsúlyát, vagyis azt a számot adja meg, a mely kifejezi, hogy a talaj szilárd része hányszor súlyosabb a vele egyenlő térfogatú víznél. Tömör, szilárd anyagok esetében a, fajsúly a térfogategység súlya, likacsos anyagok esetében azonban a térfogategység súlya nem felel meg a valódi faj súlynak, hanem mindig kisebb érték és annál kisebb, mennél nagyobb a pórusok térfogatának összege. A talaj is ilyen laza szerkezetű szilárd anyag. Térfogategységének súlya tehát nem adja meg valódi fajsúlyát, csak a látszólagosat, melyet a talaj térfogatsúlyának nevezünk. A talaj valódi fajsúlyát csak akkor kapjuk meg, ha a likacsokból a levegőt teljesen vízzel kiszorítjuk, és így a talaj szilárd részének térfogatát meghatározva egységsúlyát számítjuk ki. Mennél' nagyobb a különbség a talaj fajsúlya és térfogatsúlya között, annál nagyobb a likacsok térfogata, melyet a talaj pórustérfogatának neve* Dr. 'Sigmond E. : A talaj mechanikai és fizikai vizsgálati módszereiről, megjelenik a Földtani Közi. Ш5. óvf.