Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna
59 De Kolumbia nem számolt Panama népével, mely 1881. óta a csatornamunkákból élt s alig várta folytatásukat. Az elnyomatás és kihasználás miatt régóta titkon táplált elkülönülő törekvések a szerződés létre nem jöttének hírére 1903. november 3-án nyilt forradalomra vezettek, mely kimondta az elszakadást és megalakította a Panama köztársaságot* Kolumbia tudva, hogy a felkelést csak az E. A. segítségével nyomhatja el, táviratban kért Washingtonból fegyveres támogatást és kijelentette, hogy ennek fejében a Hay-Herran-szerződést azonnal és változatlanul érvényesíti. Az Egyesült Államok kormánya a táviratra azzal válaszolt, hogy az új Panama köztársaság megalakítását 1903. november 7-én már hivatalosan elismerte. Az E. Á. és a Panama köztársaság között azonnal megkezdődtek a tárgyalások a csatorna dolgában. Már november 18-án aláírták a Hay-Bunau Varilla-té\e szerződést, a melyet az E. A.szenátusa előtt a Nicaragua-párt, a vasúttársaságok és Roosevelt elnök politikai ellenfelei élesen megtámadtak, sőt az elnököt a panamai forradalom szításával is megvádolták. A szerződés haszna azonban oly szembetűnő volt, hogy bár az ellenzék a majdnem két hónapos vitában minden erejét kifejtette, a szenátus a jóváhagyást 1904. februárban megszavazta. A szerződés értelmében az E. Á. egyszersmindenkorra 10 millió dollárt és a szerződés aláírásától számított kilenczedik évtől kezdve, évente 250.000 dollárt fizet a Panama köztársaságnak és függetlensége megóvásáról állandóan gondoskodik. Ennek fejében az E. Á. örök időkre teljes és föltétlen rendelkezést nyer a csatorna tengelyétől két oldalt 8—8 km.-re terjedő területsávon (Canal zone) és a csatorna bejárata előtt a Panama-öbölben fekvő négy kis szigeten (Perico, Naos, Culebra és Flamenco) továbbá a két tengeren a parttól 3 tengeri mértföld távolságig, végül a csatornazónán kívül eső bármely területen vagy vízen, a melyre a csatorna létesítése, üzeme, közegészsége vagy védelme szempontjából az E. A.-nak szüksége lenne. Panama és Colon városokra és kikötőikre, bár a csatornazóna területére esnek, az E. Á. rendelkező joga ki nem terjed, de a szerződés megengedi, hogy az E. Á. e két városban a közegészség javításáról belátása szerint gondoskodjék, a maga költségén csatornázást, vízvezetéket létesítsen s használatukért a befektetett tőke törlesztésének és kamatozásának megfelelő díjakat szedjen 50 éven át. a mely idő múlva a művek és berendezés a Panama köztársaság tulajdonává válnak. A köztársaság átengedi az E. A-nak a csatornazónán belül az összes közterületeket. Ezzel az E. Á. az egész zóna 70%-ának birtokába jutott, a 30% magántulajdon felett pedig örök időkre kormányhatalmat gyakorol. A szerződés végül szabad kezet ad az E. A.-nak, hogy a csatorna védelmére erődítményeket építhessen és szükség esetén rendőrségét, valamint szárazföldi ós tengeri haderejét használhassa. A szerződés kölcsönös jóváhagyásával a £|)ocmer-törvénynek a csatornaterület és jogok biztosítására vonatkozó része végre volt hajtva. Következett a megegyezés az új franczia társasággal, a mi simán ment, mert a társaság közgyűlése jóváhagyta az igazgatótanács 40 millió dolláros ajánlatát. A társaság ezután felszámolt. Az E. Á.-tól kapott 206 millió frankból 77.400,000 frank jutott az új társaságnak, 128.600,000 frankot pedig a régi társaság felszámolására fordítottak. * A Panama-köztársaság területe 82.000 km. 3, népessége mintegy 300.000.
