Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

6. füzet - III. Szurány Gyula: Tanulmányúti jelentés

240 A beuchai vasúti állomáson túl, a középponttól legnagyobb távolságban fekszik a «Leonhards Bruch» nevű kőfejtőtelep (Kämmerberg-Bruch), melynek termékeit elektromos üzemre berendezett kétvágányú siklópálya segítségével szállítják a felszínre. Jelenleg e kömedenczének mélysége 30—40 m között váltakozik. Víztelenítésére keleti részében 3 lépcsős turbinaszivattyú van felállítva, melyet 65 lóerejű elektromotor hajt. Perczenkinti teljesítménye. 20 w-es emelőmagasság esetén, 400—500 liter. A telep gépházában elhelyezést talál egy külön szerszám- és gépjavítóműhely, melynek két kovácstűzhelye részére elektromosan hajtott fujtató van működésben. A telep telefonhálózata nagyban hozzájárul, hogy a szolgálati érintkezést a középpont és a 3 kőbánya, illetve a sok mótorállomás között megkönnyítse. A műszaki berendezéseknek kifogástalan együttműködésére e telepeken annál is inkább nagy szükség volt, mert a Günther és Fiedler czég egyedül vállalta a leipzigi «Völkerschlacht-Denkmal» építésére szükséges gránitporfirkőnek szállítását, melynek mennyisége csak faragott kőben 15,000 m

8-re rúgott. Ez emlékműnek óriási méretei és a falazataihoz alkalmazott óriási kövek arra késztették a czéget, hogy egyes faragott kődarabok 10.000 kg, sőt még nagyobb súlyban kerüljenek kivitelre. Erre vezethetők vissza a nagy teljesítőképességre berendezett siklópályák és darúszerkezetek, valamint a kőbányák gyors víztelenítésére létesített nagy szivattyútelepek is. A 9—11. képek a kőfejtőtelepre vonatkoznak. A beuchai kőfejtő telepeken következő termeivények készülnek : mindennemű faragott- és csiszoltkő, burkoló- és kisburkolati kő kézi erővel és zúzottkő, a faragott kő melléktermékeként keletkező hulladékkőből. Tanulmányozva a beuchai kőbányaüzemekre érvényben levő bérviszonyokat, azokat mind a munkások, mind a munkaadók érdekei szempontjából teljesen kielégítőknek találtam. Ennélfogva a következőkben röviden előadom, hogy Németországban hogyan állapítják meg a kőmunkások bérét. Ugyanis a németországi kőmunkások központi szövetsége a maga kebeléből bizonyos számú tagból álló bérbizottságot választ, mely a munkaadókkal egyetértően esetről-esetre díjjegyzéket állapít meg, melynek összes határozmányai, az előre megállapított 1 vagy több évi időtartamra a szerződő munkaadókra és munkásokra egyaránt kötelezők. Mégis gyakran előfordul,, hogy a szerződésben megállapított díjjegyzék eltérő magyarázata következtében nézeteltérések fordulnak elő, melyek elintézéséről már eleve akként gondoskodnak, hogy döntőbizottságot választanak a díjjegyzék érvényességének egész időtartamára. E bizottság 2 munkaadóból, 2 munkásból és egy részrehajlatlan elnökből áll. Az eljárás a következő: A díjjegyzék eltérő magyarázatából eredő minden vitás kérdés azonnal bejelentendő az illető üzemtulajdonosnak vagy helyettesének. Ha ez úton megegyezés nem jön létre, akkor, az eset az időnkinti döntőbizottság elnökének vagy helyettesének jelentendő be további eljárás végett, a ki mindenekelőtt a megegyezést kisérli meg; ha ez nem sikerül* akkor a döntőbizottság elé kerül a dolog. A döntőbíróság tagjai és helyetteseik lehetőleg különféle üzemekhez tartoznak, hogy ekként a vitás eset eldöntésére a kellő számú pártatlan döntő bíró