Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

6. füzet - II. Kvassay Jenő: Kimutatás az engedélyezett és előkészített vízi munkálatokról

forognak, hogy e két tételt bővebben fejtegetni feleslegesnek tartanok. Mindazonáltal nem mulaszthatjuk el a közfigyelmet felhívni, hogy épen a folyamatban levő hadi állapotban milyen óriási szolgálatot tehetne e két csatorna készenléte mind a közforgalomnak, mind a közélelmezésnek, sőt magának a hadvezetőségnek is. A budapesti kereskedelmi kikötő ügyét, melyet a Csepelsziget csúcsán a soroksári Dunaág felhasználásával terveznek, a kereskedelemügyi minisztérium idevonatkozó kiadványaiból közismertnek kell feltételeznünk úgy, hogy minden további megokolást mellőzünk. IV. A kereskedelemügyi minisztérium és a székesfőváros érdekkörét érintő munkálatok. A kereskedelmi kikötőnek a soroksári Dunaág balpartján fekvő részének megokolását 1. a III. pont alatt. A budapesti körcsatornára vonatkozóan mind az Országos Vízépítési Igazgatóságnál, mind a kereskedelemügyi minisztérium csatornatervező hivatalában alternativ terveket dolgoztak ki, melyek ez időszerint hivatalosan a fővárosi közmunkák tauácsánál fekszenek egy, e czélra összehivandó szaktanácskozás előkészítése czéljából. Az Országos Vízépítési Igazgatóság ide vonatkozó tervezete a megokolással és a költségvetéssel együtt a Vízügyi Közlemények 1912. évi 6. füzetében jelent meg. V. Kereskedelmi és ipari kikötők. Az ország nagyobb, folyómenti városaiban már évek óta mozgalom indult meg, hogy a vízi forgalom olcsóbb és kényelmesebb lebonyolításához szükséges kikötők megépüljenek. Közülök eddigelé csakis a győri hajózó és ipari csatorna juthatott a megvalósulás stádiumába, amennyiben az ott épülő ágyúgyár vízzel való ellátásával kapcsolatban a város és az ágyúgyár fele részben 700.000 K-t szavaztak meg e csatorna kiépítésére, míg a földmívelésügyi minisztérium 350.000 K-t és a kereskedelemügyi minisztérium 450.000 K-t, összesen tehát 800.000 K-t engedélyeztek e czélra. VI. A folyószabályozásokat kiegészítő rakodópartok, átrakó állomások és a rakodókhoz vezető közutak és vasutak. Egyoldalú közlekedési politikánk — a mint a «Vízi közlekedési politikánk» czímü dolgozat* részletesen kimutatja — a viziutakat és a vízi közlekedést öntudatosan szorította háttérbe és csakis néhány éve, hogy az illetékes miniszterek a parlamentben oly irányú kijelentéseket tettek a vasúti szállítás mizériái miatt, hogy a víziutakra a vasutak kisegítése szempontjából is szüksége van a hazai közgazdaságnak. Hogy e czélt elérhessük, nemcsak az évi beruházási dotácziót kell emelnünk, hanem a kereskedelemügyi minisztérium illetékes köreiben eddig követett * Megjelent a Közgazdasági Szemlo 1912. évi márcziusi füzetében.