Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - VI. Apró közlemények

194 A csorduló hosszát 40 m-re vették úgy, hogy 1'5 m magas vízoszlop esetén 130 m

3 víz bukhatik át rajta másodperczenkint. Mivel pedig a vízszinnek a megszabott fölé 1'5 m-rel való emelkedése 2,250.000 m

3 víz tározásával jár, a 2800 ha vízgyűjtőterületre 80 wim-nyi rögtönös lecsapódásnak kellene bekövetkeznie, hogy ez a vízszinemelkedés előálljon. Ez az eshetőség pedig ezen a vidéken lehetetlenség. A gát keresztmetszetét a burkoló falával együtt az 1. rajz láttatja. A burkolat a fal középrészén elterjed mindenütt, hol a vízmélység a megszabott vízszin alatt 4'5 m-nél nagyobb, még pedig a 25 m sugarú félköralakú vízkiviteli torony mindkét oldalán. Ily módon a gát burkolt részének hossza 252 m. A gáttest és a burkolat a következő módon kapcsolódik egymáshoz : A fal vízfelőli oldalán 2. m széles, 0'7 m-re előre ugró pillérek vannak, melyek egymástól való távolsága tengelyükben mérve 5 m úgy, hogy a pillérek széle egymástól 3 m-re van. E pillérek mintegy függőleges bordázatai a falnak. A bordázat vízfelőli oldala 0D13344 hajlású, míg az előugrás másik két oldala függőleges. A ferde falból indulnak ki az alaprajzban körív szerint hajló boltozatok, melyeknek alja az általános gátalapba van bekötve. Messziről tehát a burkolat a falhoz illeszkedő hullámos lemeznek látszik. A 2. és 3. kép átnézetes módon szemlélteti a gátat. A mű felső részén Vasbeton födés van, melyen a közlekedő út vezet végig. Hogy ennek a födésnek a külső széle a burkolat hajlása szerint ne legyen hullámos, a pillérekre a boltozatívek külső széléig előreugró orrot falaztak, mely a koronától számított l-44 m mélységben beolvad a pillér felszínébe. Ily módon a korona a fal levegő felőli szélétől a boltozatívek külső széléig terjed. A gátkorona két szélén mellvédő van ; a vízfelől 0-80 m vastag falazatot készítettek ebből a czélból, míg a másik oldalon egyszerű vasrácsozatot alkalmaztak. A gáttest és a burkolat között egy sor kútszerű üreg létesült, melyeknek négyszögletű az alakja, a vízfelőli oldalon lapos körívvel határolva. E szögletes kútkeresztmetszet hosszúsága 3 m, szélessége a pillérnél 0-7 m, a középen l-20 m. A mi víz a burkolaton átszivárog, a kutak mélyén gyűl össze, hol aztán 0'70 m széles, 0'75 m magas csatorna vezeti a félköralakú toronyig, melyről már említést tettünk. A torony alján a két oldalt befutó lecsapoló csatornák vascsövekbe mennek át s vascső vezeti ki vizüket a mederbe. E fölött a lecsapoló vascső fölött van a toronyban a vízkivételi két cső elhelyezve, miként az 1. rajz láttatja. E csövek mindenike 0'5 m átmérőjű s a gát fölött egymás mellé elhelyezett két kis kútban kezdődnek, majd áthaladnak a vízkivételi tornyon s a belőle kiágazó galérián. Ebben a galériában kis, alul kettős, üvegezett kapúval zárt kezelőkamra van a csapok részére. A galéria hossza 36 m, belőle 3 m a gát testében úgy van elhelyezve, hogy itt a csövek (mind a lecsapoló, mind a két vízkivételi cső) a falazatban haladnak s a galéria ez a része csak a torony és a kezelőkamra közötti összeköttetés fentartására szolgál. E 3 m-es rósz felső végét lefelé nyíló vaskapú zárja el. A kezelőkamra tehát a toronyból, melybe lépcső vezet le ós a galéria alsó bejárójából egyaránt elérhető. A vízkivételi csövek a vizet nem közvetetlenül öntik a mederbe, hanem egy kútba oly módon, hogy nyílásuk mindig víz alatt maradjon. A vízkivételi csöveknek két csapja van : egy a toronyban, egy pedig a kezelőkamrában. A toronyban levőt padozatról hosszú rúd segítségével mozgat-