Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - V. Sigmond Elek: A békéscsabai széktalajok fizikai tulajdonságai

18 Л 19. tábla viselkedése világosan rámutat arra, hogy a víz kihasználására mily erős hatással lehet a talaj eredeti nedvességi állapota. Az 1913 júniusi öntözés előtt e tábla talaja már annyira nedves volt, hogy noha a talaj jól beveszi a vizet, a vízfelvétel kevés volt. Már az 1914 augusztusi öntö/.ós előtt a talaj sokkal szárazabb volt, ezért ez alkalommal a víz kihasználása igen jónak bizonyult. A szeptemberi öntözés előtt már nedvesebb volt, ezért ekkor a víz kihasználáshányada is csökkeni, de nem volt olyan kevés, mint az 1913. évi kisérlet alkalmával, mert a talaj utóbbi esetben még nedvesebb volt. A 24. tábla jó példa arra, hogy hasonló kísérletek esetében milyen körültekintőnek kell lennünk következtetéseink levonásában. Ez a tábla két ízben látszólag több vizet vett fel, mint a mennyit kapott, különösen az 1914. évi augusztusi öntözéskor a felvett víz mennyisége meghaladja a kapott mennyiség kétszeresét. A szeptemberi öntözés esetében azonban a víz kiliasználáshányada csak 64%- Ennek az érthetetlennek látszó jelenségnek megfejtését azonnal megtaláljuk, ha vizsgáljuk a kisérleti napló időpontjait és ismerjük a széktalajoknak azt a sajátságát, hogy kiszáradva mély repedéseket mutatnak, a melyekbe a víz sokszor az öntözőcsatorna oldalából is beszivároghat. A 24. tábla öntözőkörülményeit a térképre tekintve könnyen megérthetjük. Az az öntöző főcsatorna, mely a 38., 37. és 36. táblák öntözésére szolgál, a 24. tábla határán vonul el. Az öntözés rendesen a 37. és 38. tábla öntözésével kezdődik, majd a 24. és 36. tábla kerül sorra. Ez alatt az idő alatt a 24. tábla állandóan kaphat szivárgó vizet alulról, a melyet a talajban ugyan megtalálunk, de a mely vízmennyiség az öntözővíz mennyiségéből hiányzik. így azután mennél hosszabb ideig tart az időszak, mely a 37. tábla öntözésének megkezdése és a 24. tábla öntözésének befejezése között eltelik, a szivárgás annál több, és a látszólagos víztöbblet annál nagyobb lehet. Ezt a kisérleti napló adatai megerősítik. Az 1914. évi augusztusi öntözéskor a 37. tábla öntözése előtti mintavétel, éa a 24. tábla öntözés utáni minta vétele között 7 nap telt el, ekkor volt a víztöbblet a legnagyobb. Az 1913 június havi öntözéskor ez az időszak már 4 napra, az 1914. évi szeptemberi öntözéskor pedig 5 napra zsugorodik. Egész szoros kapcsolatot ez időszak tartamával nem is várhatunk, mert a szivárgás gyorsasága a talaj repedéseinek állapotától, a vízduzzasztás magasságától és még egyéb ellenőrizhetetlen körülményektől is függhet. Ez a jelenség azonban azért érdemel külön figyelmet, mert világosan bizonyítja, hogy egyes táblák öntözése alkalmával a szivárgó víznek igen nagy a szerepe. Összefoglalás. A békéscsabai széktalaj féleségek fizikai tulajdonságait tanulmányozva, a szerzett tapasztalatok alapján az eddigi eredményeket a következő pontokba foglalhatom össze: 1. A talajok nagy fajsúlya, szilárdsági értékszáma és nagyfokú képlékenysége alapján a békéscsabai széktalajokat a legkötöttebb agyagtalajok csoportjába oszthatjuk, a melyek a hasonló kötöttségű anyagoktól csak abban különböznek, hogy tapadáshatáruk a képlékenységi határokon kívül esik, a miért ezek a kötött agyagok nem szívós agyagok. 2. A békéscsabai széktalajok kötöttsége és képlékenysége tág határok között változik és e talaj féleségek egyéb jellemző viselkedésével összefügg. Az eddigi