Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - V. Sigmond Elek: A békéscsabai széktalajok fizikai tulajdonságai

186 át nem öntözött széktalaj, melyen tavaszi búzát termesztettek ós tarlója 17 nappal a mintavétel előtt 1912 július hó 2-án kapott mintegy 5-5 mm csapadékot, különben a forró nap hevének volt kitéve, a felső 5—10 cm-es rétegben 12 0—13-0 térf. % nedvességet, a 10—15 cm-es rétegben pedig 140—18-6%-ot tartalmazott. A jó minőségű talajon pedig a száradás jelei már 25'0% esetében észlelhetők. Ezek alapján ugyan még pontosan meg nem állapíthatjuk, hogy melyik az a nedvességi határ, melynek bekövetkeztével a növényzet fonnyadni és szenvedni kezd; ez valószinűleg a talajok és növények minőségéhez képest különböző és további sajátos fiziológiai kísérletezést követel. Annyit azonban megállapíthatunk már most is, hogy a rét öntözésére legalkalmasabb és a víz kihasználására legkedvezőbb, ha a talaj nedvessége öntözés előtt 20—25% között van. Ennél kevesebb nedvességet bevárni nem tanácsos, különösen sekély gyökérzetű növények esetében ez azzal a veszélylyel jár, hogy a növényzetnek a szárazság megárt. Egyedüli kivétel a mélyen gyökerező luezerna, mert ez a nedvességet az alsó rétegekből is felveheti. A 15. táblázat adataiból kiszámítottam, hogy a különböző táblák hektáronkint mindenik vizsgált öntözéskor mennyi vizet vettek fel. Ez természetesen még csak feltevés, mely akkor helyes, ha a vizsgált minták nedvessége az átlagot eléggé megközelítette. A vízborítás adataiból könnyű volt megállapítani, hogy mennyi öntözővizet kapott a vizsgált terű let, és így azt is kiszámíthattam, hogy az előre kibocsátott feltevések helyessége esetében az öntözővíznek hány százaléka jutott a talajba. Mindezeket az adatokat a 16. táblázatba foglaltam össze. Ezekből az adatokból első pillantásra szembeszökik, hogy a különböző táblák vízfelvétele és vízborítása nagyon különböző volt. Rendesen annál több volt a vízfelvétele, mennél több volt az öntözővíz mennyisége, de ez alól a kivételek elég gyakoriak, és sokszor a talaj minőségével, öntözés előtti nedvességtartalmával vagy más sajátos körülményekkel magyarázhatók. így a 36. és 38. tábla talaja rossz minősége következtében a vizet rosszul veszi fel, míg a többi vizsgált tábla talaja jó minőségű, és a vizet az alsóbb talajrétegekbe is átereszti. Látszólagosan rossz az öntözővíz kihasználása a 20. táblán. Ez azonban nem a talaj rossz minőségéből eredő jelenség. Mert a 15. táblázat adatait vizsgálva, meggyőződhetünk arról, hogy ez a talaj elég sok vizet képes befogadni, kivált ha öntözés előtt elég száraz volt, mint pl. az 1914 augusztusi öntözés előtt. Igaz ugyan, hogy a vizsgált harmadik réteg vízszaporulata alig 1—2%) de azt is megállapíthatjuk, hogy e réteg öntözés előtti nedvessége is már eléggé nagy volt, és az sem lehetetlen, hogy az öntözés utáni vizsgálat még igen korán volt ahhoz, hogy a víz idáig érdemlegesebb mennyiségben eljuthatott volna. A 15. táblázat adatait átnézve, aránylag kevés esetben tapasztaljuk, hogy ez a harmadik réteg nagyobb vízmennyiséget vett. volna fel. Ámde a rossz vízkihasználásnak másik oka az öntözés végrehajtásában is megtalálja magyarázatát. Ez a tábla ugyanis rendesen a legbővebben kap vizet, a mely azután olyan felesleget teremt, hogy a talaj nem képes befogadni. A vízzel való takarékosság és a talaj táplálóanyagainak mértéken felül való kilúgozása érdekében kívánatos, hogy ennek a táblának öntözőmódját a jövőben akként módosítsák, hogy általában kevesebb vizet használjanak, és hogy a víz mennyiségét a talaj nedvességi állapotának megfelelően szabják meg.