Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

5. füzet - IV. Gyárfás József: A hazai öntözések terén az orsz. m. kir. növénytermelési kísérleti állomásnak 1889-1914. években kifejtett működése

148 Ezzel ellentétben a mezőhegyesi m. kir. állami ménesbirtok öntözött rétjén a műtrágyázási és felül vetési kisérletek megfelelő eredményre nem vezettek, bizonyságául annak, hogy az öntözött rétek karbahozására, illetve fentartására merev szabályokat felállítani nem lehet. A mezőhegyesi öntözött rét pedig a feljavításra annyiban rászorult, hogy nem adta meg kezdetben azokat a terméseket, a melyeket a költséges berendezéstől és a kitűnőnek ismert mezőhegyesi talajtól elvárni lehetett -volna; ez okből a m. kir. földmivelésügyi miniszter műszaki és gazdasági szakférfiakból álló értekezletet rendelt el a mezőhegyesi rét fel javítása ügyében 1901. évi november hó 20 án kelt, 77502/11—2—a rendeletével, mely bizottságban részt vett az állomás és kirendeltségének vezetője is és a mely bizottság azóta évről-évre az állomás közbenjöttével Mezőhegyesen gyűlésezett. Az állomás nemrégiben ismertette a mezőhegyesi öntözött rét átalakításának történetét* és így e helyen röviden csak annyit említünk fel, hogy a mezőhegyesi réten az öntöző berendezésnek átalakításával, a tábláknak feltörésével, istállótrágyázásával és új vetésével az 1902. év körül még 30 q.-án aluli szénaterméseket sikerült a széna minőségének javulásával kapcsolatosan az 1911—1912. években 44 q-ára fokozni kat. holdankint. Legérdekesebb pedig ama tapasztalat, hogy e humozus talajú réten állandó gyepet sikeresen fentartani nem lehet, hanem a rétet időrőlidőre fel kell törni, istállótrágyával ellátni és újra bevetni, még pedig herefiikeverékkel. vagyis váltó kaszáló rendszert kell ott fentartani. Végeredményben az állomás kutatásai és kísérletei nemcsak a hazai öntözéseink bajait, hanem orvoslásukat is kimutatták, röviden összegezve a következőkben : 1. A túlságosan kötött talaj tevéketlensége miatt öntözésre nem alkalmas, úgyszintén a rétkultura, valamint a műtrágyázás, felülvetés stb. nem szokott kellően érvényesülni ártérben fekvő öntözéseken sem, ahol egy-egy árvíz az e tekintetben foganatosított munkálatok eredményét meghiusítja. Ez óvatosságra int, hogy ártérben fekvő területeken költséges öntöző berendezéseket ne létesítsünk, a melyeknek megfelelő eredményét az árvíz megakadályozza. Ha az árvíz hoz is iszapot, azaz trágyát a rétre, annak fejében sokszor elviszi vagy eliszaposítja a termést és így a drága berendezés után nem találjuk meg számításunkat. nem tekintve, hogy az árvízjárta területen a széna minősége sem szokott kifogástalan lenni. 2. Az öntözés berendezése kellő karban tartandó, az öntözők és lecsapolok tisztogatásával és fentartásával egyrészt az öntözésnek, másrészt a lecsapolásnak kellő kivitele biztosítandó, már csak a rét elsavanyodásának és elmohásodásának meggátlása szempontjából is. Savanyú réten nemcsak rossz széna terem, de a trágya — akár szerves, akár műtrágya - - sem jut érvényre. 3. Öntözött réten a rendszeres legeltetés feltétlenül mellőzendő akkor, lia a gyep csakugyan öntözött rétre való, elsőrendű és legbővebben termő füvekből áll, melyek a legeltetést ós tipratást nem birják. Ily megfelelő gyepű öntözött réten a legeltetés a gyepet csakhamar tönkreteszi és a termések nagyot hanyatlanak. 4. Öntözzünk helyesen, mindig szemünk előtt tartva, hogy csörgedeztetésre berendezett rétjeinken a táplálék visszapótlását trágyázó öntözésre nem alapíthatjuk, hanem csak a víznek nedvesítő hatását használhatjuk ki a növényi élet alatt. Tavaszszal csak akkor kezdjük meg — áprilisban vagy májusban — az * Lásd Kisérletügyi Közlemények XVI. ifj. Röszler Károly: A mezőhegyesi öntözött rét átalakításának története.