Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
5. füzet - I. Kvassay Jenő: Négy évtizedes törekvés eredménye a székes talajok javítása terén
100 Folyóvizek és erek mentén a székes legelők és kaszálók javítása öntözéssel is megindult. Öntözéseket rendeztek be Forrai Henrik a Hortobágy érből vízemeléssel Nádudvar község határában mintegy 25 holdat; Tomlca Emil nagylaki birtokán mintegy 100 holdon a mezőhegyesi Élővíz csatornából. A Wodiáner Albert-féle gyomai uradalom a Hármas Körös mentén mintegy 100 holdon. A Fekete Körösi ármentesítő társulat felfogócsatornájából öntözött mintegy 650 k. holdnyi területnek legnagyobb része székes természetű. Báró Tallián Béla törökkanizsai birtokán 10 kat. holdon, a felső torontáli társulat ártézi kútból felszökő vízzel rendezett be öntözést és halastavat, mintegy 7 holdon, állami segélylyel. József főherczeg székudvari uradalmában a József Nádor malomcsatornából az állam rendezett be 100 holdon magtermelő kisérleti telepet. Ugyancsak állami segélylyel rendezték be a békés-csabai székes terület öntözését 178 holdon, melynek 12 évi eredményét a jelen füzet ismerteti. A legnagyobb székestalajú öntözőtelep azonban ez idő szerint áll végrehajtás alatt a Nagyhortobágyon Debreczen város határában 3000 holdnyi területen. A vizet a Tiszából szivattyúval emelik ki és mintegy 20 km hosszú csatornán vezetik az öntözendő területre. A munkálatokhoz Debreczen városa 500.000, az állam ugyancsak 500.000 koronával járul hozzá. Az öntözés előreláthatóan az 1916. év folyamán megindítható. Mivel a székes területeknek, illetve öntözéseknek nem csupán technikai berendezése, hanem gazdasági hasznosítása is kiváló fontosságú, azért 1897. évben 61.456. miniszteri szám alatt ez irányban a következő előterjesztést tettem : « A kultúrmérnöki hivatalok az öntözéseket tervezik, foganatosítják, de nem lehet feladatuk és nem is érnek reá, hogy az öntözéseket gazdasági és növénytermelő szempontokból vizsgálják, tanulmányozzák ós megállapítsák ama módokat és eljárásokat, melyeket hazai talajunk és hazai klimánk e téren is megkíván. E nélkül pedig az öntözésnek hazai viszonyainkhoz alkalmazott sikere sem biztosítható minden körülmények között és sok kérdésben inkább a sötétben tapogatózunk a külföldi tapasztalatok alapján, mintsem a saját lábunkon járunk. Régóta érezzük már szükségét, sőt hiányát oly intézménynek, mely a hazai öntöző kérdéseket gazdasági és növénytermelő szempontokból folyton tanulmányozza és figyelemmel kisérje. Ily intézménynek kezdete az orsz. növénytermelési kikérleti állomás, ennek közreműködését eddigelé csak azért nem javasoltuk, mert tudomásunk volt csekély személyzetéről és rendkívüli elfoglaltságáról. Azonban e kérdések továbbtanulmányozását immár nem tartjuk elhalaszthatónak, mert a rétöntözéseken kívül a városi csatornaszennyvizekkel való öntözés, a rizstermelés, sőt az ipari szennyvizek megszűrésére szolgáló területeknek gazdasági értékesítése is mind inkább előtérbe tolul. Amennyiben a tanulmányokra az orsz. növénytermelesi kisérleti állomás megfelelő személyzettel nem rendelkeznék, abban a véleményben vagyunk, hogy О Exczellencziája kegyes lesz e tanulmányokat egyelőre a víziköltségadomány