Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - V. Apró közlemények

88 mocsárláz. A sárgaláz teljesen megszűnt, a tifusz és vérhas jelentősen megcsökkent, csak a tüdőgyulladás ellen tudnak nehezen védekezni, de ez is csökkenőben van. Az egészségügyi szolgálat a csatorna építésekor első sorban is kórházakat létesített Colon-ban, Ancon-ban (Panama mellett); üdülő betegek részére Taboga szigetén és bélpoklosok számára Palo Seco-ban. Ezenkívül a munkálat tartamára 20—25 ideiglenes kórházat készítettek a csatorna mentén. A ragadós betegségek behurczolása ellen vesztegzárt létesítettek. A földszoroshoz jövő hajókat megfigyelték, a gyanúsakat kifüstölték, vesztegzár alá vették, fertőtlenítették, az utasokat a szükséghez mérten beoltották. A városokat : Panamát, Colont, Bocas del Torot egészségügyi kerületekre osztották. Bár Panama lakossága 1911-ben 46.555 volt és Coloné csak 19.947, mégis Colonban nehezebb volt az egészségügyi állapotokat megjavítani, mert a város mocsárban épült. De nemcsak a városokat, hanem az egész csatornazónát is felosztották egészségügyi kerületekre. Az egészségügyi felügyelet a csatornázásra, vízvezetékre, a lakások tisztaságára, kifüstölésére, fertőtlenítésére, a szúnyogok pusztítására, a lakások nyílásainak elrácsozására, az állóvizeknek petroleummal és larvacziddal való öntözésére stb, terjedt ki. Az egészségügyi kiadások évenkint 365.000 dollárra, vagyis 1,825.000 K-ra rúgtak. 1. A mi most az egyes betegségek elleni küzdelmet illeti, első sorban fontosak a mocsárláz elleni intézkedések. A mocsárláz nagyon elterjedt betegség a Panama-földszoroson s jóformán minden ott tartózkodó megkapja, de csak kevesen halnak bele. A mocsárláz oka az Anopheles szúnyogfajtákon élő mikroba, mely a szúnyog csípésekor az ember vérébe jut. Az emberi vérben hideglelés és hőemelkedós jelenségei közt gyorsan elszaporodik, még pedig osztódással (nemi megtermékenyülés nélkül). Ha a megfertőzött ember vérét valamely más szúnyog kiszívja, magába veszi a mikroba hím és nőstény csirasejteit s a megtermékenyülés a szúnyogban megy végbe. Az ember tehát az élősdinek ideiglenes gazdája, míg a szúnyog a végleges gazda. A mocsárláz nem terjed el egyik emberről közvetetlen ragályozással a másikra, hanem mindig a szúnyog közvetítésével. Az Anopheles-nek szüksége van gerinczes állat vérére, hogy a saját tojásait kifejleszsze s ha az ember már előzően a mocsárláz mikrobájával fertőzve van, a szúnyog a vérrel együtt ezt áz élősdit is magába szívja. Az élősdi a szúnyogban való megtermékenyülés után benne elszaporodik s ha a szúnyog újra csíp, a mérget átviszi a megcsípett emberbe. Minden ilyen mikrobával megfertőzött ember tehát méregtartó, melyből a szúnyogok az élősdi csiráit magukba szívják. A betegség elleni küzdelem ezért a szúnyogok kiirtására utal. A kifejlett szúnyogok éjjeli állatok, melyek naplemente előtt kezdik meg működésüket s reggelig csípnek. Néha a frissen kikelt nőstények nappal is csípnek. A nappalt sötét helyen, árnyas fákon, istállókban stb. töltik. Szürkületkor párosodnak. A nőstény 8 napi időközökben többször is csíp; több hónapig él; de csak tavaszkor tojik. Mérsékelt égövön csak nyáron, meleg égövön egész évben szaporodik. Tojásait 2—300-ával a víz felszínére rakja a kora reggeli órákban. 2—5