Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - III. Péch Béla: Albánia

64 állandó mesterséges öntözésre van szüksége. Minden község létesít tehát egy vagy több ilyen csatornát ú. n. «Vad»-ot, melyek valamely forrásból kiindulva, a hegylejtők hosszában, a földek felett vonulnak. Minden szántóföldhöz mellékárok vezet le a főcsatornából, mely kis kő- vagy földtöltéssel van elzárva. Minthogy a csatorna vize nem elég az összes földek egyidejű megöntözésére, turnus van, mely szerint minden ház 8 órán át (délelőtt, délután vagy éjjel is) a csatorna egész víztömegét saját földjére vezetheti. A vadadsik, a földet öntöző munkások a legelkeseredettebb ' törzsháború alatt is Besát élveznek, vagyis sérthetetlenek, így Steinmetz! Arról nyerünk értesülést, hogy Skutari vidéken is volt régente öntözés, melynek árkából a Drinassa keletkezett. A Kiriból pedig most is kiágazik egy öntözőárok a mezi (velenczei) hídnál, egy pedig a Golemi-út hídjánál. Délalbániában azt mondták, hogy ott, a hol öntözőcsatorna van, mely rendesen a földesúré, a bérlő az öntözés fejében 1—1 részt tartozik a termésből adni. A. Briot meg arról ad értesítést, hogy a Zadrima lapálylyal szomszédos völgytorkokban a föld népe ért hozzá, hogj- a torrensek vizét felfogja és sokszor nagy mágasságban a dombok oldalán vezetik a földek öntözésére. Szerinte behozták azt a szokást, hogy minden ditár (körülbelül 27 ár) öntözése és minden termés után a táplálózsilip tulajdonosának bérképen átlag 4 frank értékű kukoriczát fizetnek, vagyis hektáronkint 15 frank körül. Mindezekből s a rólok beszerzett értesülésekből következők derülnek ki: Albánia völgyei telve vannak öntözőárkokkal. Dél-Albániában az árkok rendszerint a völgy fenéken vannak és nagyok, a Malciában azonban a heg3

rlejtőkön vonulnak s kis méretűek. A melyekről csak tudomást szerezhettünk, azok mind már régi létesítmények voltak. Egyiken sem láttunk rendszeres és jól fentartott műveket. Mind földbe ásott árkok, melyekbe kavicsból, rőzséből, vagy karókból készített gátak terelik a vizet, melyek oldalán kapákkal készítenek egyszerű kieresztő nyílásokat a víz számára. A víz mindenütt szabad eséssel jut az öntezendő területre és csakis a Berát alatti csatornában láttunk vízemelést kerekekkel. Eddigelé csak a hegyvidéken vannak öntözések, a síkságokon nincsenek. Ha valahol, úgy itt van szükség a földek öntözésére s lia valahol, úgy itt érdemes a földeket öntözni. A völgyekben úgyszólván csak a meglevő műveket kell bővíteni, kiegészíteni, tökéletesbíteni, vagy folytatni. De a síkságok öntözése már rendszeres, szakszerű tanulmányozást és tervezést kíván. Pedig ez a fő! Albánia éléskamrája síkságaiban van. Öntözés nélkül e síkságok sülevényes térségek fognak maradni, öntözéssel pedig virágzó, dús termésű, boldog vidékké változtathatók. A helyzet e tekintetben kedvező. A Zadrima öntözéséhez bőven van víz. A Musakján is nagy területekre elegendő víztömeg áll rendelkezésre. A Mati-síkság öntözéséhez is elég a víz a Matjában s az Izmiben. A folyók rendszerint saját maguk feltöltötte magasabb gerinczen szelik át a síkokat s elég jelentékeny magasságban lépnek ki a síkra, vagyis jól dominálják. E kitöréspontokra kell a vízelosztó műveket építeni és e pontoktól kell megfelelő irányokban főöntözőárkokat a síkon szétvezetni. Általában az volna kívánatos, hogy e folyók kitöréshelyeitől egy-egy főcsatornát jobbra s balra a hegy lábánál