Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

4. füzet - III. Péch Béla: Albánia

62 hogy a Bojanának s a Skutari-tónak hajózása elsőrangú gazdasági kérdés, a melyet nem szabad tisztán, a közvetetten jövedelmezőségi szempontból tekinteni. A ki hajóival a tengerből fel tud járni a tó északi kikötőihez (Plavnieza, Virpazar és Rjeka) az nemcsak Skutari kereskedelmi jelentőségét emeli, de gazdaságilag uralja Montenegró területét is, mert ennek ez a természetes kereskedelmi útja. A helyzet ma mind mezőgazdasági, városbiztossági és főként közlekedési tekintetben tarthatatlan s magára hagyva állandóan s fokozatosan még romlani, fog. A bajok teljes orvoslása érdekében okvetlenül szükséges : hogy a Bojánát a Drin és Kiri hordalékaitól mentesítsék, hogy a tó és a Bojána közötti összeköttetést nyílt csatorna vagy hajózó csege segélyével biztosítsák ; hogy a Bojánát kotrás, átmetszés, vagy új mederbe helyezéssel hajózhatóvá tegyék; nagy közgazdasági haszonnal járna, ha a zadrimai síkságokat ott, a hol mocsarasak, lecsapolnák, egyébütt öntöznék, végül a Kiri, a Drin s mindenekelőtt a tó vízerejét kihasználnák. Öntözések. Bár a mezőgazdaság kezdetleges, nagyon feltűnik ez országban, hogy a földeket elég sok helyen öntözik. A helyzet az, hogy a hol öntöznek, ott jól terem a föld, a hol nem öntöznek, ott a legjobb esetben is silányul, általában azonban semmit. Az ország évenkint erős csapadékot kap. Az eső Skutariban 1888—1908. években, a jezsuiták feljegyzése szerint, átlag 1358 mm évenkint, tehát a mi magyar alföldi csapadékunk kétszeresénél is több. Az évi maximum (1892) 2242, minimum (1907) 677 mm volt. Az egy napi csapadék 170 mm-re (1899 okt. 14), sőt egy katasztrofális alkalommal (1883 szept.) 300 m-re is felrúgott. Alig van olyan esztendő, a melyben nem lenne 50—60 mm-es napi csapadék. Valószínű, hogy az ország belsejében ennél jóval kisebb a csapadék, mert a tenger felől érkező felhők a hegycsúcsokon tartalmukat leadják s azon belül csak megfogyva érkeznek. Minden jel szerint azonban az Albán belső hegyek is jóval csapadékdúsabbak, mint Magyarország legnagyobb része. De a csapadék nagyon egyenetlenül van elosztva az esztendőben. Az esőzés őszszel kezdődik s majdnem tavaszig tart. Ezután hosszú, száraz nyár következik, nagy hőséggel. Jó, hogy a meleget a közeli tengerből származó pára s a szellők elviselhetőbbé teszik. Az évi párolgás ugyancsak fenti években Skutariban átlag 717 mm, maximumban (1904) 780 mm, minimumban (1908) 670 mm volt. Ilyen körülmények közt Albánia mezői nyáron és őszszel még kiégettebb képet nyújtanak, mint a mi Alföldünk nagy szárazságok alkalmával. Ezek a viszonyok vezették rá a lakosságot primitív öntözéseik létesítésére. Annál inkább, mert a természet erre Albániában lépten-nyomon alkalmat kínál. A folyók az egész országban egyenletesen vannak szétoszolva. Nagy esésűek és magas hátakon folynak. Bő. állandó vizűek. 1913-ban is, mikor abnormis módon februártól nem volt eső, a Susica és Kiri kivételével egyetlenegy folyó sem volt kiszáradva október végéig. Utunk folyamán következő öntözőcsatornákat láttuk : A Susica-völgyében Lubonja és Piccari mentén Selenica közelében a jobbparton van egy öntöző árok, melybe a Susica összes kisvize be volt terelve úgy, hogy a meder maga víztelen volt.