Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
4. füzet - II. Juventius Antal: A csúnyi zsilip elzáró szerkezete
2» elzárás mikéntjét és a felső vízszínnel való összefüggését. Az alábbi számításoknak ama részében, a hol a legnagyobb felvonó erőt kutattam, nem vettem figyelembe ezeket a hézagokat azért, mert a homloklap vízálló folytonosságát az övlemez peremére csavart farátétekkel mindig vissza lehet állítani. Az elzárógerendák felemelésére szükséges erőt kilencz izben mértük meg közvetetlenül. Mivel hasonló elzáró szerkezetet eddig nem készítettek, nem volt meglepő, hogy az emelőgép egyes alkotó részei eredeti méreteikkel nem feleltek meg. Mégis felülmúlt minden várakozást az erőmérések eredménye. Kitűnt, hogy az eredetileg 4'5 tonnára becsült ellenállás helyett már aránylag kis vízszínkülönbségkor és alacsony vízálláskor is csaknem háromszorosát kaptuk és még sokkal nagyobbat várhattunk a legnagyobb árvíz 3'0 m.-es vízszín különbségének ésetére. Azzal, hogy a közvetetlenül megmért emelőerők alapján az elzárógerendáknak és az emelőszerkezetnek az előzőkben leírt átalakítását keresztülvittük, a feladatnak csak a zsilipet érdeklő egyik részét oldottuk meg, tudniillik biztosítottuk a zsilip működésképességét egy bizonyos felső határig. Ez a határ a mostani legújabb emelőgép 80 tonnás emelőképessége. De nemcsak a felvonóerőt növeltük, hanem az ellenállást is csökkentettük az elzárógerendák ütköző felszínének csökkentésével ós az emelőerőt aránytalanul szaporító kapcsos gerendának teljes kiküszöbölésével. A feladat megoldatlan része annak meghatározása, vájjon mi okozza az emeléskor fellépő ellenállást, mi növeli ilyen meglepően nagyra s hogy vájjon az új emelőgép a jelenlegi elrendezéssel elég erős-e, hogy a legkedvezőtlenebb körülmények közt is felemelhesse az elzárógerendákat? Kérdés tehát, mekkora erő fog fellépni a legnagyobb árvízkor, a legnagyobb vízszínkülönbség esetén s lia ez az erő nagyobb, mint az emelőgép teljesítőképessége, hol van az a határ? a melyen túl evvel a 8'0 tonnás emelőgéppel nem szabad dolgozni? Kísérleti úton erre eddig nem lehetett feleletet adni. Az alatt az idő alatt, a míg az emelőerőt meg lehetett mérni, viszonyítva alacsony vízállások jártak. Az ideiglenes emelőszerkezetek kezelésének nehézkessége miatt pedig, mindig ~ csak a jobboldali nyílást zártuk el, a helyett, hogy az elzárógerendákat mindkét nyílásban egyformán osztottuk volna el, egyszóval más körülmények között kísérleteztünk, mint a mik a rendes zsilipkezelést jellemzik. Ugyanekkor csak egyetlen rácsozott elzárógerenda volt úgy, hogy a kísérletezések során végzett erőméréseket háromnegyed részben a tömör gerinczű elzárógerendákkal kellett végezni, holott ma már az összes elzárógerendák rácsozottak. Sürgősebb volt ugyanis a felvonószerkezet és az elzárógerendák végleges átalakításával a zsilip üzemképességét biztosítani, mint a számítások érdekében teendő kísérletek miatt a már úgyis eléggé elhúzódott működészavart tovább nyújtani. A kísérleti adatok tehát közvetetlenül nem igazolják az új felvonógépet és bár az alábbi következtetések megnyugtatók, mégis kívánatos volna bizonyos jellemző és tervszerűen kiválasztott vízálláskor folytatni az erőméréseket, mert csak így volna lehetséges ennek a máskülönben kétségtelenül sokhasznú szerkezetnek minden tulajdonságát alaposan kiismerni. Az eredeti elzárógerendák és felvonószerkezetek átalakítását tehát csak annyi számítással okoltuk meg, a mennyit a kilencz kísérlet alapján meg lehetett tenni. A rácsos elzárógerendával tett rendkívül kedvező tapasztalatok döntöttek ebben a dologban.